Albertről és Göröcsről ábrándozott
Kereki Zoltán 1953. július 13-án született Kőszegen. A helyi LATEX kölyökcsapatában kezdett el futballozni. „1963-ban Kőszegen toborzót rendeztek a legkisebbek számára, éppen tízéves voltam, elmentem, s tanácsolták, hogy járjak le rendszeresen. Nagyon szerettem játszani akkor is, most is, jó labdarúgó akartam lenni. Gondolni sem mertem akkoriban NB I-re, az első cél Kőszeg legjobb tizenegyének elérése volt. Albertről és Göröcsről ábrándoztam, csábított tudásuk, dicsőségük. Minden nap tettem valamit azért, hogy a futballisták álomvilágába, azaz az NB I-be és a válogatottba kerüljek.” – mesélte az argentínai világbajnokság előtt félévben, a Labdarúgás hasábjain. 1971 és 1973 között a Körmendi MTE játékosa volt, majd a megye első számú klubjához, a szombathelyi Haladás VSE együtteséhez igazolt. Ott lett első osztályú játékos, s onnét került be először a válogatottba. A Haladással a legjobb eredményét az 1976–1977-es idényben érte el, akkor a vasi zöld-fehérek a bajnoki tabella ötödik helyén végeztek. 1975-ben tagja volt az Újpesti Dózsa ellen Magyar Népköztársasági Kupa-döntőt vívó, s csak balszerencsével veszítő alakulatnak. (Május 1-jén gólt szerzett az MNK-fináléban, mégis a lilák nyertek 3-2-re.)
Első vidékiként lett az Év játékosa
1976-ban az MLSZ az Év játékosa címmel tüntette ki. Zsengellér Zsolt így írta a Képes Sportban Kereki Zoltán 1976-os őszéről: „A nyári szünetben Kereki már befutott játékosnak számított, a válogatott csapat egyik biztos emberének. Az őszi válogatottidényben már valamennyi mérkőzésen szóhoz jutott, és szinte példa nélkül álló teljesítménnyel rukkolt elő. Az NDK–Magyarország-mérkőzésen még csak érvénytelen gólra futotta ugyan erejéből (bár valójában vitatható a játékvezetői ítélet), de Görögországban szinte csak neki köszönhette válogatottunk, hogy versenyben maradt a vb 16-os döntőbe jutásért. Hiszen az a fejesgól csakis Kereki kezdeményező kedvének lehetett az eredménye. Október 13-án Bécsben két gólt lőtt (illetve az első gólját fejelte) az osztrákoknak. Dél- és Közép-Amerikában túrázó válogatottunknak pedig egyik legjobbja volt.” A Labdarúgásban a szakam egy másik szegmense (a 18 élvonalbeli klub technikai vezetője, vezetőedzője és cspaatkapitánya) is őt ítélte a legjobbnak. Boskovics Jenő így értékelte Kereki Zoltán elsőségét: „Arra számítani lehetett, hogy Keretei Zoltán, a válogatott mérkőzések egyik hőse az élcsoportba kerül. Az viszont már meglepetés, hogy nagy fölénnyel első lett. Az 54 szavazóból 38-an helyezték az első, a második vagy a harmadik helyre. Mindössze tizenhatan látták úgy, hogy nem érdemes a legjobb három közötti helyezésre. Az 54 szavazóból 26 tette az első, 5 a második és 7 a harmadik helyre. A helyezéseket megfelelő pontszámokra váltottuk át. Az első helyért 3, a másodikért 2, a harmadikért pedig 1 pontot lehetett kapni. Nos, a pontozás újabb meglepetés: Kereki több pontot szerzett, mint a sorrendben utána következő Törőcsik, Bálint és Nyilasi együttvéve.”
Az első válogatott Zalaegerszegről
A Haladás kiesése után váltott, s noha több fővárosi klub, elsősorban az Újpesti Dózsa is hívta, 1979-től öt szezont a Zalaegerszegi TE játékosaként töltött. Az egerszegi alakulatból ő került be elsőként az A-válogatottba, megelőzve Soós Istvánt. Kora kiemelkedően leggólerősebb magyar védőjének számított, a 315 élvonalbeli bajnokiján 50 találatot könyvelhetett el. Kiválóan fejelt, amelyre magyarázattal szolgált: egy ideig röplabdázott, ezért is volt kitűnő a súlypontemelkedése és az ütemérzéke. 1984-ben külföldre szerződött, az osztrák élvonalban szereplő Swarowski Wacker Innsbruck szerelését viselte két idényen keresztül.
Kereki, gyere ki!”
Az utánpótlás-válogatottal Eb-döntős volt 1976-ban. A jugoszlávok elleni elődöntőben két góllal járult a továbbjutáshoz. A nagyválogatottban 1976. április 30. és 1980. szeptember 24. között 37 találkozón játszott, és a kiváló fejjátékának is köszönhetően hétszer talált a hálóba. 1976 októbere és 1977 februárja között a nemzeti tizenegy három egymást követő összecsapásán négyszer vette be a kaput. Részt vett az 1978-as argentínai világbajnokságon. Tiszteletére a Népstadionban is gyakran zendített rá az ifjú szurkolók kúrusa, azt követelve, hogy a védelmet otthagyva húzódjon előre fejelni: Kereki, gyere ki!”
Korát megelőzően modern nézetei voltak
1980-ban a Testnevelési Főiskolán szerzett edzői diplomát, majd miután szögre akasztotta a csukáit, leült a kispadra, hogy a Nagykanizsai Olajbányász együttesét irányítsa. Utóbb visszatért a megyeszékhelyre, előbb a Zete utánpótlásának szakági vezetője, aztán az első csapat pályaedzője, végül a vezetőedzője lett. Az 1990–1991-es idényben a Haladás VSE labdarúgó-szakosztályát vezette. A rendszerváltozás körüli időkben feltűnést keltettek előremutató, radikális, korát megelőzően modern nézetei, merész döntései, markáns nyilatkozatai. Akkortájban Budapesten belekóstolt az újságírásba is, a Nemzeti Sportban, illetve a Nemzeti Képes Sportban jelentek meg szakmai alapú cikkei. 1992–1993-ban a BVSC utánpótlás-igazgatójaként tevékenykedett, majd a Magyar Labdarúgó-szövetség szolgálatába állt. A korosztályos együtteseknél rengeteg későbbi A-válogatott játékos pályafutását egyengette. 2009-től egy éven keresztül újból a ZTE utánpótlás-igazgatója volt. Az utóbbi esztendőkben MLSZ-ellenőrként is járja a stadionokat.