A csornai fiút Salgótarjánban szúrta ki a Pécsi Dózsa
Kocsis István 1949. október 6-án született Csornán. Először az iskolai csapatban, majd a helyi klubban futballozott. Még a szülővárosában érettségizett, majd 1969-ben átigazolt Pécsre. Nem volt véletlen a klubválasztás. Az év nyarán Salgótarjánban rendezték meg az Országos Ifjúsági Kupa döntőjét, ezen Kelet-Magyarország csapata, soraiban a diósgyőri Oláh Ferenccel és Tatár Györggyel, maga mögé utasította az öt további résztvevőt, köztük a nyugati országrész fiataljait. Utóbbi oldalon négy későbbi válogatott, az akkor még csak 17 éves Csapó Károly, a még nála is másfél évvel fiatalabb, csodagyereknek tartott Póczik József, a 20. évében járó Kocsis István és a 17 éves Tóth József is szerepelt. Dr. Czibulka Mihály, a Pécsi Dózsa edzője felfigyelt a csornai Kocsisra és a mosonmagyaróvári Tóthra, így mindkettőjük pályafutása hamarosan a Mecsekalján folytatódott. Vitte volna a Soproni Textiles középpályását, Csapót is, de ő nem akart Pécsre szerződni.
Megnyerte a Népsport kupáját
Kocsis István 1969-ben mutatkozott be az élvonalban, abban az idényben még csupán két bajnokit játszott. 1970 tavaszán a legjobb vidéki csapat tagjaként zárta a félidényes bajnokságot, akkor viszont csupán két mérkőzésről hiányzott. Ősszel részese volt a Pécsi Dózsa remek nemzetközi menetelésének. A román Universitatea Craiova elleni 2:1-es kinti vereség után a lila-fehérek otthon 3:0-ra nyertek, Kocsis István két gólt is szerzett. 1970. november 3-án a lila-fehér alakulat 2:0-ra legyőzte, majd büntetőrúgásokkal kiütötte az Európai Városok Kupájából (EVK) a Newcastle United gárdáját, sőt aztán a kiesés ellenére helyt állt a Juventus ellen is. A jobbfedezetből egy idő után középhátvéd lett, 1972 nyarától három éven át összesen egyetlen bajnokit mulasztott. A bajnoki mérkőzéseken nyújtott teljesítményére kapott átlagosztályzata alapján 1974 nyarán elnyerte a Népsport Kupát, mint a bajnoki idény legjobbja.
Hat év alatt 187 bajnoki a Honvédban
Az időközben fúzióra lépő és nevet váltó első számú városi klub, a Dózsából lett PMSC kiesése után, a Bp. Honvédba szerződött. Ettől számítható pályafutása legsikeresebb periódusa. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1978-ban, néhány hónappal az argentínai világbajnokság után az Év játékosának választotta. Valóban kiváló idényt zárt (harmincnégy mérkőzést játszott az NB I-ért, sikerrel vívott meg UEFA Kupa-találkozókat, KK-meccseket, egyike volt azoknak, akik tavasszal és ősszel is pillérei voltak a válogatottnak). Az 1978-as „ezüstév” után (második lett a Honvéddal a magyar bajnokságban és a KK-ban is), az 1979–1980-as idény végén bajnoki címet szerzett. Kocsis István a Bp. Honvédban 1975 és 1981 között 187 bajnokin egy gólt szerzett. A pécsi meccseivel együtt összesen 344 találkozón szerepelt az élvonalban, tizenegy gólt lőtt.
Két mérkőzés a Mundialon
1977. október 5-én, a jugoszlávok ellen mutatkozott be a válogatottban. Az előző évek egyik legnagyobb sztárját, a Ferencváros csapatkapitányát, Bálint Lászlót szorította ki a kezdő tizenegyből. Harmadik válogatottsága az emlékezetes, 6-0-ra megnyert interkontinentális pótselejtező volt a Népstadionban. Két mérkőzésen, az argentinok és az olaszok ellen játszott az 1978-as Mundialon. 1983. június 1-ig összesen húsz alkalommal szerepelt a nagyválogatottban, tizenhétszer a Honvédból, háromszor légiósként.
Profi játékos Belgiumban
1981-ben Belgiumba ment profinak, az SK Lierse vette meg. Még a bajnoki címnyerés után ígéretet kapott a Bp. Honvéd vezetőitől, hogy amennyiben megfelelő ajánlatot kap külföldről, 1981 nyarán engedélyezi a klub a távozását. Pintér László Belgiumban élő menedzser közreműködésével jelentkezett az SK Lierse, amelynek aztán az újpesti Tóth András is a játékosa lett. Kocsis két idényen keresztül, 1983-ig légióskodott sárga-feketéknél.. Mivel az OTSH akkoriban nem el, hanem kölcsönadta a legtöbb játékost és sok pénzt kért a hosszabbításért, a belgák elálltak szándékuktól. Az 1983–1984-es szezon felét a Soproni SE-nél töltötte, aztán az állandó sérülései miatt visszavonult. Néhány esztendő múlva visszatért a futballba, 1988-tól néhány hónapon át a bécsi Ostbahn XI együttesét erősítse egykori kispesti társával, Gujdár Sándorral együtt. Tragikusan fiatalon, 1994. június 9-én halt meg rákbetegségben Csornán. 2009. augusztus 20-tól a nevét viseli a csornai sporttelep, a szülővárosa posztumusz díszpolgárrá is választotta. Egyik fia, az 1976-ban született Zoltán is bajnoki címet nyert a Bp. Honvéddal – igaz, kosárlabdázóként.