Balogh II Sándor hívta a Megyeri útra
Tóth András Újpesten született 1949. szeptember 5-én. Ott is nevelkedett, a Magyar Pamutban kezdett futballozni. „Balogh Sanyi bácsi sok meccsünket látott a Pamutban, az egyik után ő kérdezett rám: lenne-e kedvem az Újpestben játszani? Akkoriban ilyet egy újpesti születésű gyerektől kérdezni még akkor is felesleges volt, ha nem szeretett futballozni, nekem meg éppen a labdarúgás volt a mindenem. Mit mentem, repültem az első alkalommal a Megyeri úti pályára, először persze csak az ifik közé” – mesélte Lakat T. Károlynak a Titi című könyvben arról, hogyan is került a Megyeri útra.
Átvette Göröcs Jánostól a karmesteri pálcát
1965-ben került a Dózsához, 1968-ban a Közép-Európai Kupában mutatkozott be az első csapatban. Négy nappal a bécsi Ausztria elleni találkozó után, 1968. március 31-én, Diósgyőrben debütált az NB I-ben is. 1970 őszéig „csak” tizenegy bajnokin játszott az ország akkori legjobb csapatában, majd, mint ritkaságszámba menő irányítókészséggel és hasonlóan remek rúgótechnikával megáldott középpályás, átvette a következő években Göröcs Jánostól a korszak kiemelkedően legsikeresebb magyar csapatának irányítását a pályán. Lila-fehér mezben kilencszeres magyar bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), háromszoros Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1969, 1970, 1975) lett, egyik vezéregyénisége volt a Dózsa a BEK elődöntőjéig menetelő csapatának (1973–1974).
Vb-gólt lőtt az olaszoknak
Nem kezdődött szerencsésen válogatottbeli pályafutása. Első mérkőzésén, a svédek elleni „csak” döntetlennel, a magyar csapat elveszítette esélyét az 1974-es világbajnokságon való részvételre. A másodikon 5-0-ra kikapott a válogatott 1974 elején a nyugatnémetektől. Az első hét meccséből csak egyet, a luxemburgit nyerte meg a magyar válogatott. Később ellenben olyan emlékezetes sikerekben volt része, mint 1976-ban a svájciak és a franciák elleni 1-0, majd a jugoszlávok elleni, 1977-es 4-3. 1978-ban gólt szerzett élete egyetlen világbajnoki mérkőzésén, az olaszok ellen. Utoljára 1979. szeptember 26-án, az osztrákok ellen játszott a válogatottban. 1974-ben utánpótlás Európa-bajnoki címet nyert
Túl a harmincon engedélyt kapott a külföldi szerződésre, két idényt Belgiumban, az SK Lierse csapatában futballozott. Hazatérése után az MTK-VM-ben zárta le élvonalbeli pályafutását – miután Újpesten nem tartottak igény a játékára –, aztán a Gödi TSZ SK-ban vezetett le. Visszavonulása után a labdarúgó-szakosztály technikai vezetője, majd igazgatója is volt. A kétezres években a Szusza Ferenc Stadion igazgatójaként, létesítményvezetőjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig.