Szabolcsi kezdetek
Halász István 1951. október 12-én született Rakamazon. Szülővárosa csapatában játszott 1965 és 1972 között, majd bevonult az akkor még kötelező sorkatonai szolgálatra, mégpedig Mezőtúrra, a Honvéd Szabó Lajos SE kötelékébe. Pályafutása elejéről így nyilatkozott később a Labdarúgásban:
A behívó számomra átigazolást is jelentett, a mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE-hez kerültem, s ott egy ragyogó edzőhöz, Bencsik Gyulához. Most, hogy már van némi összehasonlítási alapom, elmondhatom, a katonacsapatnál szinte ugyanolyan edzésmódszert követtünk, mint jelenleg az NB I-es együttesek. Ez nem kritika az első osztály színvonalára, hanem dicséret Mezőtúrnak. Annyit még elmondhatok, a Szabó Lajos SE-nél eltöltött időszakban edződtem meg igazán, ott sem volt könnyű a csapatba kerülni. Aztán jöttek az ajánlatok, négy vidéki és egy fővárosi együttes megbízottja tett sokatmondó ígéretet. A választásnál egyetlen szempont vezérelt: oda kell mennem, ahol a legkorábban játéklehetőséget kapok – ismételgettem magamban. Így kerültem Tatabányára, s nem Diósgyőrbe, Dunaújvárosba, Békéscsabára vagy Budapestre, a Vasashoz. Felötlött már bennem, hogy vajon igazán jól választottam-e? Válogatott lettem, ennél nyomósabb érv nem is szólhat a Tatabánya mellett.
“
„
Tatabányán élte meg pályafutása csúcsát
1974-től négy idényen át erősítette a bányászklubot, az első szezonban 14, a következőben már 28 meccs jutott neki, a korábbi támadóból lett jobb oldali középpályás nyolc gólt is szerzett. Az 1976–1977-es idényben 11 gólt szerzett 34 mérkőzésen a Halász, Csapó, Arany középpályás trió tagjaként. Az 1977–1978-as szezont 27/5-tel zárta. A Tatabányai Bányászban összesen 103 mérkőzésen 24 gólt ért el.
Sérülések hátráltatták a Vasasban
1978 nyarán a már jóval korábban is érdeklődő Vasas a Fáy utcába csábította. A piros-kékeknél is négy idényt töltött, 1982-ig 67 mérkőzésen nyolc gólt ért el. Pályafutását súlyos sérülések hátráltatták. Ennek ellenére 1981-ben a Magyar Népköztársasági Kupa győztese lett. (A Vasas összeállítása a szegedi döntőben: Mészáros – Török, Hegedűs, Híres, Kántor – Birinyi, Halász, Zombori – Rixer, Kiss, Izsó.) Harmincegy évesen visszaszerződött a szülőföldjére, a Nyíregyházi Vasutas Spartacus SC-ben játszott két idényt (47/8). Ott zárta le élvonalbeli karrierjét. Utána még a Dorogi AC és az Oroszlányi Bányász (egyaránt területi bajnokság, Duna-csoport), valamint a megyei bajnokság II. osztályában, a Lajosmizsében futballozott.
Gól Prágában, gól La Pazban
Az A-válogatottban 1977. november 9-én, az akkor az Európa-bajnoki címet védő csehszlovákok ellen, Prágában, a legendás kapus, Ivo Viktor búcsúmérkőzésén mutatkozott be. Góllal! A posztján első számú jelöltnek számító Nyilasi Tibor a felépülése után visszavette a helyét, de november 30-án, La Pazban, a világbajnoki részvételről döntő pótselejtezőn ismét Halász István játszott. S a bolíviaiaknak is rúgott egy gólt, 2-0-ra alakítva az állást. (A végeredmény: 3-2, összesítésben 9-2). A középpályás áprilisban csereként állt be a csehszlovákok elleni budapesti meccsre, majd részt vett az argentínai Mundialon is, az olaszok elleni találkozón, ahogyan előtte a Népstadionban is, Fazekas Lászlót váltotta.
A vendéglátóiparban dolgozott
Visszavonulása után elszakadt a labdarúgástól, elsősorban azért, mert bár hívták alacsonyabb osztályú osztrák csapatokhoz, nem kapta meg a szerződéshez a sporthivatal engedélyét. A nyolcvanas évek közepétől a budapesti Déli pályaudvarnál lévő Lilla presszóban dolgozott, akkoriban kicsit megint futballozott is, az Utasellátó öregfiúk csapatában. A hétvégeken meg vezetett egy üzletet az akkori Úttörővasút éttermében. Később feleségével Kőbányán fogott vállalkozásba, de azt az asszony nagyon korai halála miatt fel kellett adnia. Soha nem dolgozta fel a felesége elvesztését, teljesen elzárkózott a külvilágtól, csak gyermekeivel, unokáival tartotta a kapcsolatot. Agyvérzése miatt bottal tudott csak járni, veseelégtelenséggel kezelték, majd egy újabb agyvérzéssel kómába esett. Az orvosok tíz napon át küzdöttek az életéért, mígnem szervezete feladta a harcot. . 2016. június 3-án, Budapesten hunyt el.
