Kilenc bajnoki címet nyert a Dózsával
Zámbó Sándor 1944. október 10-én született Újpesten. A Szállítók úttörőinél kezdte a futballt, onnét átkerült a XV. kerületi Vasasba, majd 1961-ben leigazolta az Újpesti Dózsa. „A Szállítók úttörőcsapatában kétszer is eltörött a kezem, több mint egy évre abbahagytam a labdarúgást. Hogy erősödjek, az ökölvívók táborába léptem. Az Alumínium csapatához igazoltam, egy éven át a legkönnyebb súlycsoportban igyekeztem legyőzni ellenfeleimet – váltakozó sikerrel. Végül is rájöttem, mégiscsak a foci az igazi, s a XV. kerületi Vasast választottam. Középcsatárt vagy balösszekötőt játszottam, sokak szerint elég ügyesen, a BLASZ I. osztályban szereplő együttesbe mégis elég ritkán állítottak be. Megsértődtem. Néhány barátom hívott az Újpesti Dózsa ifibe és mentem” – beszélt a rögös pályakezdéséről. Az ifjúságiak után a tartalékoknál játszott. 1963. augusztus 28-án debütált az NB I-ben, a Dózsa 4:2-re megverte a DVSC-t a Megyeri úton. A hatvanas évek közepén összeállt a Megyeri úton ma is áhítattal emlegetett Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó támadósor. A balszélső az Újpesti Dózsa együttesével kilencszer nyert bajnoki aranyat (1969, 1970 tavasza, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), négyszer ezüstöt (1967, 1968, 1976–1977, 1979–1980), kétszer bronzot (1965, 1975–1976). A Magyar Népköztársasági Kupát 1970-ben és 1974-ben hódította el a lilákkal, viszont az 1969-es győztes döntőben nem játszott. A nemzetközi porondon 1967-ben KK-, 1969-ben Vásárvárosok-kupája-döntős volt, 1974-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjébe jutott a lila-fehérekkel. 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnoka címmel ismerték el életművét.
Álomjátékkal ünnepelte Párizsban a születésnapját
1968-ban már befutott játékos volt, igaz, az A-válogatottba még nem hívták meg. Ment volna a mexikói olimpiára, de egy fegyelmi ügy itthon marasztalta. Aztán a következő tavasszal mégis bekerült a legjobbak közé, a négy újoncot (Noskó Ernő, Szőke István, valamint a Dunai II Antal és Zámbó Sándor alkotta balszárny) felvonultató magyar csapat 2:0-ra megnyerte a csehszlovákok elleni világbajnoki selejtezőt. A Tűnek becézett, virtuóz balszélső „Marseille” után hosszú hónapokon át nem kapott helyet a válogatottban, majd 1971 elején visszakerült, s attól kezdve alapembernek számított csaknem három esztendőn át. Élete legjobb játékát a párizsi Colombes Stadionban, a franciák elleni Eb-selejtezőn, éppen egy nappal a huszonhetedik születésnapja előtt nyújtotta. Gólja előtt kicselezte Djorkaeffet, Bosquier-t és Rostagnit is, majd szinte lehetetlen szögből csavart labdája, miközben Dunai II és Novi egymással viaskodott, Carnus kapujába került. Sok remek teljesítménye mellett akadt egy emlékezetes hibája is: 1972 júniusában, a szovjetek elleni Eb-elődöntőben kihagyott egy tizenegyest. Nagyon bánta azt is, hogy hiába lőtt gólt az osztrákoknak és a svédeknek is az 1973 tavaszi vb-selejtezőkön, a válogatott, noha veretlen maradt, nem jutott ki az NSZK-ban rendezett világbajnokságra. Az A-válogatottban 1969. május 25-től 1975. június 7-ig 33-szor játszott, 3 gólt szerzett.
Még ma is olyan vékony, mint a tű
1980-ban átment a Chinoin Gyógyszergyár gárdájába, ahol egy szezont töltött. 1981-ben Balassagyarmaton futballozott, majd 1982-től 1985-ig a Gödi TSZ SK-ban. Utána kiszerződött Ausztriába, 1985-től 1988-ig az UFC Pama, 1988-tól 1990-ig az UFC Kittsee légiósa volt. Közel a nyolcvanhoz is elképesztő formában van, még ma is varázslatosan bánik a labdával, elképesztően lábteniszezik.