Csikó, aki nem szeretett futni
Kocsis Lajos 1947. június 18-án született Szegeden. Anyaegyesülete a Móravárosi Kinizsi volt, onnan került a szegedi vasutasklubba, amelyben 1962 tavaszán, még nem is egészen 15 évesen már az NB III-ban játszott. Az 1964-es bajnokság végén igazolt Salgótarjánba, „természetesen” már. ifjúsági válogatottként. Középiskolába is járt a bányászvárosban, az osztályfőnöke Szabó Géza, a későbbi diósgyőri sikeredző volt. Két év után, 1967 elején bevonultatta a Bp. Honvéd. Bozsik József nagyon tehetségesnek tartotta, de nem volt elégedett az edzésmunkájával, mire a Csikónak becézett támadó középpályás így reflektált: „Nem szeretek sokat és kitartóan edzeni. Főleg labda nélkül nem. Valahogy nincs elég akaraterőm. De hiba az is, hogy kicsit önző vagyok.” A Képes Sport jól fogta meg a Kocsis-jelenség lényegét: „Érdekes játékos. Fölényes technikai tudásával nehéz helyzeteket old meg ragyogóan, labdáinak zöme jó helyre megy. S ha úgy ítéli meg, hogy érdemes futni – villámgyors is. Ha úgy ítéli meg.”
Kocsis Lajos 263 bajnoki mérkőzésen 91 gólt szerzett a Honvédban (összesített mérlege a salgótarjáni időket is beleszámítva: 308/112). A kispesti klubbal három bajnoki ezüstérem (1969, 1971–1972, 1974–1975), valamint egy bronzérem (1970 tavasza) volt a mérlege. Elveszített a Honvéddal három MNK-döntőt (1968, 1969, 1972–1973), igaz, ezekből csupán az utolsón, a Vasas elleni hosszabbításos fináléban (3-4) kapott szerepet. Klubpályafutását a „majdnem” jellemezte, két KK-döntőt is veszített, egyiket 1969-ben a Vasasnak kölcsönadva, a másikat 1975-ben.1977-ig játszott a Honvédban, akkor a katonacsapat, aktuális botránya büntetéseként, kizárta soraiból és egy évre eltiltatta. (Nem az volt az első nevezetes eset: 1971-ben azért nem utazhatott el a válogatottal Brazíliába, mert előtte ittasan jelent meg a Bp. Honvéd edzésén.) 1978-ban Gyulára ment levezetni. Az NB II-ben meg-megvillant itt-ott a GYSE színeiben. belekeveredett az 1982–1983-as, feketetotóként elhíresült vesztegetési botrányba. Egy évre eltiltották, válaszul végleg abbahagyta a labdarúgást.
Kétszeres olimpiai érmes, Eb-negyedik
Az A-válogatottban 1969 októberében, már a mexikói olimpia bajnokaként, gólpasszal mutatkozott be. 1975. szeptember 24-ig összesen 33-szor húzhatta magára a nagyválogatott szerelését, amelyben hét gólt lőtt. A legjobb éve az 1972-es volt, amelyben Negyedik lett az A-válogatottal az Európa-bajnokság négyes döntőjében, majd ezüstérmet szerzett a müncheni olimpián. Pusztán a tehetsége alapján sokkal több mérkőzés járt volna neki a legjobbak között. A walesiek elleni 1975-ös Eb-vereséget neki rótták fel elsősorban, nem bocsátotta meg neki Kutas István, az MLSZ akkori elnöke, hogy az ellenfél térfelén rosszul sarkalt a labdába. Kocsisnak egyébként előtte volt Szegeden egy gázolási ügye – de vétlen volt, ezért Szőcs János szövetségi kapitány beállította a csapatba. Egyébként, noha nem egészen 28 évesen elköszönt a válogatottól, még utána is játszott nagy formában. Sőt, 1975 tavaszán ő bizonyult a Népsport osztályzatai alapján a bajnokság legjobb játékosának.
Alig több mint 53 évet élt
Eredetileg esztergályos szakmával rendelkezett. 1976-ban a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett, ezt megtoldotta 1982-ben a Vendéglátóipari Főiskolán kapott üzletvezetői képesítéssel. 1991-ben infarktust kapott, abból a betegségéből felépült. 1997-ben a BKV Előre, 1998-ban a Dunakeszi kispadján ült. Szívfájdítóan korán, alig túl az 53. életévén, 2000. október 8-án hunyt el Budapesten.