Családi örökség
Kerekes Attila 1954. április 4-én, Budapesten született. Édesapja, Kerekes Imre, labdarúgóedző volt, bátyja, György – aki csak névikre a debreceni születésű, kétszeres válogatott Kerekes Györgynek – az szintén futballozott, később az élvonalig jutott. Kerekes Attila tizenhárom évesen a Békéscsabai Előrében kezdett játszani. Tizenhét évesen leigazolta a Csepel SC, ezért egy év után visszatért Csabára, a Kórház utcai pályára. Azonnal megvetette a lábát az első csapatban, nagy érdemei voltak abban, hogy a lila-fehérek feljutottak az NB I-be. Az első osztályban 1974. augusztus 31-én, az MTK ellen mutatkozott be. Tíz szezonon keresztül szerepelt az élvonalban a békéscsabai klub tagjaként, legjobb helyezését, a hatodikat éppen azt követően érte el 1984–1985-ben, hogy a váratlan kiesés után a gárda visszajutott a legmagasabb osztályba. Kétszer jutott a Magyar Népköztársasági Kupa elődöntőjébe a Csabával.
Kupagyőzelem Törökországban
1985-ben Törökországba, a Bursába igazolt, Tulipán Mihállyal együtt. Két idényt töltött kint, 1986-ban részese volt a klubtörténet legnagyobb sikerének, a Török Kupa megnyerésének. 1987-ben rövid időre visszatért Békéscsabára, de csak hat mérkőzésen játszott, majd ismét légiósnak állt, Ausztriába igazolt. Három éven keresztül futballozott az ASK Marienthal együttesében, majd még, levezetésképpen, játékos-edzőként segítette a Götzendorfot és a Mitterndorfot, pályaedzőként, majd vezetőedzőként újra segítette a Marienthalt (1995–1998), de egyre inkább a civil élet felé fordult. Húsz éven keresztül Bécsben élt, fürdőmedencék gyártásával foglalkozott, majd egy svéd divatcég képviselőjeként dolgozott. 2012-ben, a Békéscsaba centenáriumán beválasztották a klubtörténet alábbi összeállítású All Star-csapatába: Gulyás István – Csató Sándor, Kerekes Attila, Láza János, Szenti Zoltán – Mracskó Mihály, Pásztor József, Szekeres József – Kulcsár Sándor, Németh Lajos, Szarvas János. A 2020-as évek elején visszaköltözött Békéscsabára.
A modern idők első békéscsabai válogatottja
Az A-válogatottban 1976-ban kapott először meghívást. A svájciak ellen idegenben megnyert mérkőzésen debütált április 30-án. Abban az évben még kétszer, 1977-ben is kétszer játszott a nemzeti tizenegyben. Hosszabb szünet után 1980 őszén ismét két mérkőzés jutott neki, ahogy 1981-ben is. 1982-ben játszott a peruiak elleni budapesti találkozón, majd a belgák elleni vb-meccsen, majd még két őszi találkozón. 1983-ban zárta le válogatottbeli pályafutását, a luxemburgiak elleni két Eb-selejtezővel. Pályafutása mind a 15 válogatott mérkőzését végigjátszotta.