Tizennyolc évesen az NB II-ben
Sallai Sándor 1960. március 26-án született Debrecenben. Hajdúhadházon nevelkedett, de az iskoláit már a megyeszékhelyen végezte. Tízéves korában a Debreceni Sportiskola labdarúgócsoportjába került, a DVSC egy kollégiumban helyezte el. Az utolsó két ifista évét már a DVSC-ben tudta le. Az 1978–1979-es idényben már a Loki első csapatában játszott, az NB II Keleti csoportjában. A következő szezonban már az élvonalban szerepelt, 1979. szeptember 8-án, Tatabányán mutatkozott be. Az 1980–1981-es idényben, a Népsport osztályzatai alapján bekerült a B-csapatba. A DMVSC-ben 1979 és 1983 között 99 bajnokin két gólt szerzett.
Ötszörös bajnok a Honvéddal
Miután 1983 nyarán a debreceni csapat kiesett az az NB I-ből, Sallai bevonult a kötelező katonai szolgálatra. Így került a Bp. Honvédhoz az év augusztusában. Új szakasz kezdődött a pályafutásában. Ötször nyert bajnoki aranyat (1983–1984, 1984–1985, 1985–1986, 1987–1988, 1988–1989), kétszer Magyar Népköztársasági Kupát (1985, 1989). Mindkét nyertes finálét (5-0 a Tatabánya és 1-0 az FTC ellen) végigjátszotta. Volt két elveszített kupadöntője is, 1988-ban a Békéscsabától, 1990-ben a Pécsi MSC-től kaptak ki. A Bp. Honvédban 1983 és 1990 között 283 bajnoki találkozón lépett pályára (5 gólt szerzett), Ő lett a „libamájasként” elhíresült debreceni bundabotrány legfőbb bűnbakja és megszenvedője. Aláírt szerződése birtokában már indulni készült új állomáshelyére, a Real Oviedo csapatához, ám előző este előállították, és tíz napig az előzetesben tartották. A vesztegetési ügy miatt nem szerződhetett Spanyolországba. Soha nem tudta kiheverni a szerinte igazságtalan meghurcoltatást, máig is őrzi a szerződést.
Hat világbajnoki mérkőzés
1979-ben a csapat legjobb játékosa volt a Japánban rendezett junior-világbajnokságon. A nagyválogatottban először 1981. szeptember 23-án, a románok elleni vébéselejtezőn jutott szóhoz. A bukaresti meccsen sikerült semlegesítenie a hazaiak karmesterét, Anghel Iordănescut, Két világbajnokságon szerepelt (1982, 1986). Mindkét tornán három-három mérkőzésen játszott.. 1981 és 1989 között összesen 55-ször játszott az A-válogatottban, egyszer volt eredményes. Az izlandi Baldursson hálójába talált be 1988. május 4-én.
1990-ben Nagy Antal segítségével Svájcba került, ahol 1994-ig az SR Delémont, majd 1994–1995-ben az FC Cornol légiósa volt. Visszavonulása után egy ideig sportszergyártó és sportszerforgalmazó céget működtetett egykori csapattársaival, Nagy Antallal és Esterházy Mártonnal (NES). Öccse, Tibor ugyancsak élvonalbeli játékos lett. Unokaöccse, Sallai Roland a Freiburg játékosa, a magyar válogatott alapembere.