Ezüstérem az UEFA-tornán
Kiss Imre 1957. augusztus 10-én, Hajduböszörményben született. Tizennégy évesen a helyi csapatban kezdett védeni, majd három évvel később, miután elvégezte a szakmunkásképző iskolát, Tatabányára igazolt. Addigra már az MLSZ-ben is felfigyeltek rá, a korosztályos válogatottaknál is számításba vették. 1975-ben, már a kék-fehér klub tagjaként, tagja volt tartalékkapusként a svájci UEFA-tornán bronzérmes ifjúsági válogatottnak, például Gyimesi László, Bodonyi Béla, Kiss Sándor, Kelemen Gusztáv és Májer Lajos társaságában. Aztán ő védett egy évvel később, a budapesti UEFA-tornán is, akkor meg második lett a magyar válogatott.
Harmadik számú kapus a Mundial-keretben
1975. október 4-én a Bp. Honvéd ellen kapott gól nélkül debütált a legmagasabb osztályban. Bő fél évtizeddel később már az ország legjobb kapusai között emlegették, az 1980–1981-es idényben 629 percen keresztül nem tudták bevenni a hálóját, ennél hosszabb sorozata korábban csak a csepeli Fatér Károlynak volt, 1970 tavaszán. 1981 szeptemberében ő védett a Bányász-stadionban, amikor dr. Lakat Károly együttese 2-1-re megverte a Real Madridot. Bekerült az A-válogatott keretébe is, 1982. március 17-én ő védett a Népstadionban az RFC Antwerp elleni híres 8-2-es mérkőzésen. Harmadik számú kapus volt a spanyolországi Mundialra nevezett keretben. Később az Eisenstadt ellen, majd 1983 szeptemberében, a bécsi Austria ellen is védett, pechjére ezek nem voltak országok közötti hivatalos mérkőzések.
Bikaszalagot ültettek a térdébe
Néhány nappal később kezdődött a kálváriája. 1983. október 1-én, Pécsen, egy kifutásnál megroppant a térde. Három héttel később megoperálták, tüdőembóliát kapott. Abból felépült, de a térde továbbra sem volt tökéletes. Nagyon hosszú kihagyásra kényszerült, 1984 nyarán ugyan reménykedett a visszatérésben, egy görög csapat ellen védett is, de megint megfájdult a térde. 1985 februárjában Szepesi György és az egykori Fradi-szakosztályvezető, a hatvanas években igazságtalanul meghurcolt Onódi Lajos segítségével eljutott Münchenben, dr. Tasnády Károlyhoz – egykori világbajnok magyar öttusához –, aki elvállalta a műtétet, s egy akkor forradalmian új eljárással bikaszalaggal pótolta a teljesen tönkrement belső oldalszalagot. Tasnády professzor akkor úgy vélte, a műtét jól sikerült, az akkor 27 éves fiatalember gond nélkül fog járni – de azt nem feltételezte, hogy újra élsportoló lehet.
Specialitása volt a büntetők hárítása
Ám Kiss Imre 1986. március 8-án, majdnem két és féléves kihagyás után, ismét az NB I-ben védett. Már önmagában ez is csodaszámba ment, hát még az, hogy a következő idényben 548 percen keresztül nem kapott gólt. 1990. április 22-én védett utoljára, 217. alkalommal a legmagasabb osztályban. A Tatabányával 1980–1981 és 1987–1988-ben második, 1981–1982-ben és 1986–1987-ben harmadik lett az NB I-ben. Specialitása volt a büntetők hárítása, harminchatból tizenhetet kivédett az élvonalban. Már visszavonulása előtt vállalkozásba kezdett, cipőkereskedéssel foglalkozott. Kapusedzői munkájáról Regős László, a tatabányai klub történetének avatott kutatója írta: „1995-ben Ferling Béla, a Tatabánya akkori edzője hívta, de a klub zűrös anyagi helyzete miatt másfél év után abbahagyta. Sisa Tibornál tért vissza 2005 és 2007 között. Aztán megint szünet, majd utoljára a Kiprich-Vincze edzőpáros mellett dolgozott a Duna FC Tatabányánál, a 2011–2012-es a másodosztályú idényben.”