Szűcs

Lajos

Szűcs Lajos 1943. december 13-án született a két évvel korábban Magyarországhoz visszacsatolt, ma Szerbiához tartozó Apatinban. A család a háború után Újpestre került, a családfő a Viola utcai általános iskolában kapott pedellusi állást. A fia tizenhárom évesen a Dózsa kölyökcsapatába került. Eljutott az ifjúsági válogatottba, a lilák tartalékegyüttesébe. Ám a Megyeri úton lemondtak róla, szerencséjére Buzánszky Jenő a Dorogi Bányászhoz hívta. Szűcs igent mondott, de csak egy évvel később játszhatott új klubjában. Miután klubja nem adta ki, kivárásra kényszerült. 1963. július 9-én, a Vasas ellen mutatkozott be az élvonalban, a Dorogi Bányász játékosaként, majd a következő mérkőzését éppen az Újpesti Dózsa ellen vívta. Balszerencséjére megsérült a korábbi klubtársak ellen, három hónapot ki kellet hagynia. De már játszott 1963. november 27-én azon az elhíresült mérkőzésen, amelyen a Dorog legyőzte a Ferencvárost, s ezzel a Győri Vasast segítette a bajnoki címhez. Ám az egyébként jó erőkből álló bányászcsapat a következő idény végén kiesett az élvonalból. Szűcs Lajos nem követte a társakat a második vonalba, hanem a Ferencvároshoz igazolt. Az első tétmérkőzése zöld-fehérben a kor legjobb csapata, a BEK- és Világkupa-győztes olasz Internazionale elleni nemzetközi kupamérkőzés volt a San Siróban. Az első meccsén túlesett a legsúlyosabb vereségen: 4:0-ra kikaptak, ilyenben nem volt része aztán a következő években. Első idényében 7:1-re verték meg az MTK-t, ez élete egyetlen bajnoki mérkőzése, amelyen két gólt is szerzett. Négy évet töltött el a Fradiban, a bajnokságban az 1966-os ezüstérem után 1967-ben és 1968-ban is bajnoki címet ünnepelhetett. Huszonötödik évében járva érkezett pályafutása csúcsára: a mexikói olimpián aranyérmet szerző ötkarikás válogatott legjobb játékosaként tündökölt, a Fradival eljutott a VVK döntőjébe, a Népsport osztályzatai alapján a bajnoki esztendő legprímább játékosának bizonyult, a Labdarúgás ankétján is a legjobbnak bizonyult, s mindez tetejébe novemberben Rio de Janeiróban játszhatott a brazilok ellen a világválogatottban. Aztán még szavazatot kapott az Aranylabda-szavazáson.

1969-ben Varga távozása, majd Albert sérülése miatt sok minden megváltozott a korábbi évekhez képest a Ferencvárosban, az idény végén – miután ráadásul megsértették az érzékenységét is a vezetők – úgy döntött, hogy a Bp. Honvédba kéri az átigazolását. A klub nem adta ki, ezért újabb egyéves kihagyásra kényszerült. 1971. január 14-én igazolt hivatalosan a katonaklubhoz, ahol gyorsan visszanyerte a régi formáját, sőt az esztendő végén az MLSZ ismét megválasztotta az Év játékosának. Ő volt az első, aki két különböző klub játékosaként is kiérdemelte ezt az elismerést, azóta is csak Illés Béla lett két különböző magyar klubból is e cím birtokosa. Miközben az emlékezet Szűcs Lajost elsősorban pályafutása alapján elsősorban a Ferencvároshoz köti, s talán ő is leginkább odatartozónak érezte magát, a Budapesti Honvédban több bajnoki meccset játszott, mint a Fradiban (180 kontra 102). A piros-fehéreknél hat és fél szezont töltött a hetvenes években (1971–1977), időnként kivételes formában futballozva. 1972 tavaszán, a Népsport osztályzatai alapján, nem akadt nála jobb mezőnyjátékos az NB I-ben, de már régen „elfelejtették” a szövetségi kapitányok, amikor még mindig tündökölt. Az 1974–1975-ös szezonban a második legmagasabb átlagosztályzatot érte el, a következőben, az 1975–1976-osban egyenesen a legmagasabbat. A Honvéddal ellenben, szemben a Fradival nyert bajnoki címekkel szemben ezüstkorszakot élt meg, 1972-ben és 1975-ben is a második helyen végzett a csapata, mint ahogyan második lett az 1972–1973-as MNK-sorozatban is. Szűcs Lajos 1977-től három bajnoki évet a Vasas Izzóban töltött, az első végén feljutott az újpesti klubbal az élvonalba, de nem tudtak megkapaszkodni a legmagasabb osztályban. Az egykori világválogatott fedezet, majd beállós 1982-ben a Hévízben zárta le a pályafutását. A visszavonulása után – sőt, már a hévízi kaland előtt – visszatért a Ferencvároshoz, 1995-ig a klub utánpótlás- és tartalékcsapataival foglalkozott, alkalmanként az első csapat pályaedzőjeként is dolgozott.

Bár már 1964-ben bekerült a válogatott bő keretébe, 1967. április 23-án, a jugoszlávok ellen mutatkozott be. A következő tizennégy mérkőzésből csak a svédek ellenin nem játszott, ellenben az írek ellen kiállítása miatt nem léphetett pályára a csehszlovákok ellen, Marseille-ben. Utána következett az átigazolása miatti kihagyás, így csak 1971 áprilisában, az osztrákok ellen térhetett vissza. Részese volt a brazilok elleni riói 0:0-nak, az 1972 tavaszi Eb-menetelésnek, de kimaradt néhány fontos csatából, mint a románok elleni belgrádi harmadik mérkőzés, vagy éppen a szovjetek elleni Eb-elődöntő. 1973 nyarán, a svédek elleni hazai vb-selejtezőn kényszerűségből balhátvédet kellett játszania. Nem ment neki, s emiatt a kapus és klubtárs Bicskei Bertalan mellett ő lett a bűnbak. Soha többet nem szerepelt a válogatottban, 1973. június 13-án a 37. szereplésével lezárta karrierjét a nemzeti tizenegyben. Az 1968-as olimpián arany- négy évvel később, Münchenben, ezüstérmes lett. A szereplési számokat tekintve, Dunai II Antallal, Novák Dezsővel és Páncsics Miklóssal az olimpiák történetének rekordere. Szűcs Lajos 2020. július 12-én hunyt el.