Fazekas László (1947) - Hajrá, magyarok!

Fazekas László 1947. október 15-én született Budapesten. A legendás újpesti védő, Balogh II Sándor állította be először a felnőttcsapatba. 1965. november 7-én játszotta első NB I-es mérkőzését, a Megyeri úton góllal mutatkozott be a Dorog ellen (2:2). A bajnokság utolsó fordulójában a lila-fehérek a Szentmihályi – Kárpáti, Csordás, Sóvári – Solymosi, Krivitz – Fazekas, Göröcs, Bene, Solymosi II, Zámbó tizeneggyel játszottak, vagyis a védelem és a fedezetsor (a kapus, a balhátvéd és a jobbfedezet kivételével) kifejezetten tartalékos volt, de már majdnem összeállt a nagy támadóötös, csak a sérült Dunai II Antal hiányzott. Fazekas a következő, 1966-os évben csak tíz bajnokin játszott, négy gólt szerzett. Akkor Kuharszky Béla volt az első számú jobbszélső, ám 1967-ben, alig túl a huszadik születésnapján, már Fazekas. Nem csupán a Dózsáé, hanem az egész bajnokságé. A Népsport és a Képes Sport osztályzatai alapján is bekerült az Év csapatába, valamint beszavazták a Labdarúgás által felkért szakértők is a havilap ankétján a B-csapatba, éppen a klubjában centert játszó társ, az akkoriban már a világklasszisok közé sorolt Bene előzte meg. 1969-től külföldre szerződéséig részese volt a Dózsa minden nagy hazai és nemzetközi sikerének. Kilencszer volt bajnok (1969, 1970 tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1987–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979). 1969-ben, 1970-ben és 1975-ben duplázott a lila-fehérekkel, akik az élvonal aranya mellé elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát is. Mindhárom döntőben játszott, az 1970-es, Komlói Bányász elleni 3:2-es sikerhez két találattal járult hozzá. Élvonalbeli pályafutása tizenhat idényéből mindössze egyben, 1966-ban nem végzett az első három között a Dózsával, a csapat akkor negyedik lett. Legendásan vékony testalkatáról mondta Lakat T. Károlynak:

Olyan voltam, mint a cérnaszál, ahogy mondani szokták, hálni járt belém a lélek, de valahogy ennek a futballban soha sem láttam a kárát. Mindig mindenki erősíteni akart, ahogy manapság mondják, tenni rám néhány kiló izmot, de szerencsére részint nem tudtam annyit enni, hogy akár egy dekányit is hízzam, részint mindig volt valaki a közvetlen vezetésben, aki szólt, ne őrüljetek meg, ez a fiú, ha csak egy kilóval is több, akkor nem játszik úgy, mint ahogy most. Becenevem, a Kapa is innen adódik, vékony, mint a kapanyél.
„
„

Minél „öregebb” lett, annál gólerősebben futballozott. 1975–1976-ban, 1977–1978-ban és 1979–1980-ban magyar gólkirály lett, utóbbi évadban a 36 találata ezüstcipőt (is) ért. Élete egyik legjobb mérkőzése után – 1976. május 15-én öt gólt szerzett a Ferencváros ellen a Népstadionban, a Dózsa által 8–3-ra megnyert rangadón – a Népsport tízes osztályzattal honorálta a teljesítményét. A Borbély Pál, Németh Gyula tudósítókettős így értékelte a remekelését:

A csatárok közül Fazekas parádés alakításokkal tűnt ki, nagyon ritkán látható, kitűnő csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, öt gólja sokszor ragadtatta tapsra a közönséget.
„
„

Gólt lőtt a Bayern Münchennek

A nemzetközi porondon szerepelt a BEK-elődöntőjében (1973–1974), a kor kiemelkedően legjobb csapatának, a Bayern Münchennek gólt lőtt a Népstadionban. Előtte a KK-ban (1967) és a VVK-ban (1968–1969) döntőt játszhatott a lila-fehérekkel. Sok elismerésben volt része, ezek közül a legjelentősebb, hogy az MLSZ 1970-ben az Év játékosának választotta. Abban az esztendőben nagy fölénnyel választották meg az Év játékosának a Labdarúgás ankétján is. 1967 és 1972 nyara között minden bajnokság végén az NB I legkiválóbb jobbszélsőjének bizonyult a Népsport osztályzatai alapján. Az 1972–1973-as idénytől kezdve három éven át ismét ő került posztján az első helyre.

Magyar varázsló Belgiumban

1980-ban a Royal FC Antwerpen szerződtette. Bálint László után ő volt a második „modern kori” magyar válogatott játékos, aki hivatalosan külföldre szerződhetett. Négy szezont húzott le a németalföldi piros-fehéreknél (105 mérkőzésen szerzett 34 gólja kiváló teljesítmény), majd egyet a Sint-Truidenben (1984–1985). Azon kevés, a harmincadik születésnapja után külföldre került magyar játékos egyike volt, aki azonnal átvette a profik mentalitását, sztár lett Belgiumban is. Magyar varázslónak (Hongaarse tovenaarnak) nevezték el.

A svájciak mumusa

1968. május 4-én bemutatkozott a nagyválogatottban, még abban az évben, ősszel, olimpiai bajnok lett dr. Lakat Károly edző csapatának tagjaként Mexikóvárosban. Az A-válogatottban 24 gólt szerzett, ezzel 19. az örökrangsorban, az utána bemutatkozók közül csupán Nyilasi Tibor, Kiprich József, Gera Zoltán és Szalai Ádám előzi meg. Első gólját a csehszlovákoknak lőtte, Prágában, 1969. szeptember 14-én. 1970-ben négy egymást követő válogatott mérkőzésén is szerzett egy-egy gólt. A kapitányi karszalagot 1975. május 7-én, Bulgária ellen viselte először. Két világbajnokságon vett részt, az 1978-ason Argentínában és az 1982-esen Spanyolországban. A kedvenc ellenfele a svájci válogatott volt, amely ellen öt mérkőzésen négy gólt szerzett. 1970-ben, 1974-ben és 1976-ban is 1–0-ra nyert a magyar válogatott a találatával, 1981-ben 3–0-ra. (Csak az 1981-es luzerni vb-selejtezőn nem talált a kapuba.) A válogatottól 1983. március 27-én, Luxemburg ellen búcsúzott, 92. mérkőzését játszva. Akkor egyedül Bozsik József előzte meg a válogatottsági örökranglistán. Mérlege 43 győzelem, 24 döntetlen, 25 vereség volt. Légiósként tizenötször játszott a nemzeti tizenegyben.

Edzői évtized Belgiumban

Edzői pályafutása egyetlen hazai állomásaként a kilencvenes évek közepén (1994–1995) Mészöly Kálmán segítője volt a válogatottnál. Belgiumban a brüsszeli Racing Jet (1985–1986), az Eendracht Aalst (1986–1988), a Harelbeke (1988–1990), ismét az Eendracht Aalst (1990–1992), a Royale Union St.-Gilloise (1992–1994), végül a Royal Antwerp FC (1995–1996) edzője volt. Az utóbb

Súlyos betegség kínozza

Fazekas László így mesélte el a róla megjelent életrajzi könyvben a betegségét: „Egyik nap elestem az utcán. Először azt hittem, nem jól kötöttem be a cipőfűzőmet. Aztán másnap, és harmadnap is elestem, egyértelműnek látszott, hogy baj van. Elmentem orvoshoz, hogy mi lehet velem? Miért esek el? Ez nem normális. A pályán elég sokszor estem, de azon kívül soha. Kivizsgáltak, és kiderült, hogy olyan ritka betegségem van, ami 100 ezer emberből 60-nál fordul elő. ALS-betegség.” Az amiotrófiás laterálszklerózis (rövidítve: ALS) egy progresszív neurodegeneratív betegség, olyan izomsorvadás, amely az izmok irányításáért felelős idegeket érinti. A betegség következtében az érintettek idővel mozgásképtelenné válnak. „Fokozatosan lett rosszabb. Előbb a lábamból, majd a kezemből tűnt el az erő. Aztán nem tudtam lépcsőzni, és lassan a hosszabb sétákról is le kellett mondanom. Egyelőre gyógyíthatatlan, nem tudják, mitől kaptam, mitől alakult ki, nagy rejtély az egész. Soha nem voltam sérülékeny, beteg, nagyon fájdalmas volt feldolgozni. Gyógyszer sincs rá. Izomsorvadás… Én sem tudom hova rakni, mert ez olyan, mint amikor egy bokszolót övön alul ütnek meg” – mondta akkor. Bár évtizedeken át Belgiumban élt, a betegsége súlyosbodása miatt Spanyolországba költözött a család, abban bíztak, hogy a mediterrán éghajlat talán segíteni fog. Ha a végleges gyógyulásban nem is, de legalább a szinten tartásban. Ám állapota egyre rosszabbodik. Az RFC Antwerp január közepi egyik bajnokijára visszatért Belgiumba, az oldalvonal mellé tolták kerekesszékét, a mérkőzés játékvezetője megajándékozta a meccslabdával. A közönség meghatódva emlékezett egykori kedvencére. A mindennapokban a gyeremekeire, s elsősorban a feleségére, Juditra támaszkodhat:

„Reggelente felöltöztet, megfürdet, és egész nap mellettem van. Rengeteget köszönhetek Juditnak, a körülményekhez képest miatta élvezhetem a hétköznapokat. Egy idő után kerekesszékbe kényszerültem, a feleségem segítsége nélkül nem tudtam talpra állni. Egy ideig medencében is tornáztam, az izomsorvadás nem gátolt a lubickolásban. Heti kétszer kezeléseket kaptam, és sokáig reménykedtem, hogy életem hátralévő napjait nem székben kell leélnem. Lelkileg nagyon nehéz volt megélni a kiszolgáltatottságot egy olyan embernek, aki végigfutotta a karrierjét. Viszont nem panaszkodhatom, mert nincsenek fájdalmaim. A hangulatomat nem befolyásolja a betegség, nem kell sajnálni engem, hiszen a szeretteim, a barátaim velem vannak. És, ami nagyon fontos: rájöttem, hogy a kerekesszékből is szép a világ!”
„
„

Forrás

• Dénes Tamás–Szabó Tamás: Fazekas Laci
• Dénes Tamás-Sándor Mihály–B. Bába Éva: Szocialista profizmus
• Nemzeti Sport, 2022. október 15.
• Sportolj Velünk, 1971. november 1.
• Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink