Az úttörőolimpia legjobbja
Pölöskei Gábor 1960. október 11-én született Mosonmagyaróváron. Gyórón nőtt fel, 1970 és 1975 között a Kapuvári MEDOSZ-ban futballozott, tizennégy éves korában már az első csapatba állították, miközben a saját korosztályában az ország legjobbjai közé tartozott, gólkirálya és legjobb játékosa volt az úttörőolimpiát megnyerő, kapuvári 2. számú Általános Iskola nagypályás csapatának. Középiskolába már Győrben járt, szinte evidens kapcsolódásként a Rába ETO játékosa lett. Vagy nem is annyira evidens kapcsolódásként? Hiszen több sportágban is kitűnt, jó atléta volt, kifejezetten tehetséges magasugró. De aztán győzött a futball.
1979-ben írta a róla a Képes Sport, az akkoriban népszerű, a Magyar Rádióval közös tehetségkupató akciója beharangozójaként, visszatekintve Pölöskei Gábor kapuvári éveire:
Ott jelentkezett annak idején a tehetségkutató akcióra, s amikor a Rábai ETO serdülő csapatába került, már felfigyeltek rá a győri szakvezetők. Balszélsőt játszott s nemcsak szálfa-termetével – 185 cm a magassága – emelkedett ki a mezőnyből, hanem rendkívül gyors, ötletes és gólveszélyes balszélső-játékával is. Amikor bekerült a zöld-fehérek ificsapatába, hátrább vitték, a középpályára. Főleg azért, mert játékszervezőként is az együttes legjobbjai közé tartozott. A megyei ifjúsági bajnokságban általában könnyű győzelmeket aratott a gárda, s Gabi olykor hat-nyolc-tíz góllal vette ki a részét a gólszüretből
“„
MNK-győzelem, meccs a Juventus ellen
Addigra egyébként már NB I-es játékosnak mondhatta magát. 1978. október 21-én debütált a Csepel ellen. 1981 nyaráig 87 mérkőzésen játszott az ETO-val az NB I-ben. Szerepelt nemzetközi kupatalálkozón (nem „akármilyen” csapat, a Juventus ellen is), s részese volt 1979-ben a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerésének is.
Pályafutása kapcsán mindig visszatérő kérdés, hogy jó döntést hozott-e azzal, hogy közvetlenül a győri sikerkorszak kezdete előtt elhagyta a Rábát és a Ferencvároshoz igazolt.
Két gól a spanyolországi Mundialon
Az ifjúsági válogatott tagjaként részt vett az 1979-es, Japánban rendezett junior-világbajnokságon. Egyike volt a magyar keret hat azon játékosának, akik a későbbiek során felnőtt vb-keretben is szerepeltek. (A többiek: Disztl Péter, Róth Antal, Sallai Sándor, Nagy József, Kardos József). Már 1980 nyarán bekerült a felnőtt válogatott keretbe, a Slovan ellen 8-2-re megnyert pozsonyi meccsen négy góllal igazolta, hogy érett a legjobbak közötti szereplésre. Néhány hónappal később, szeptember 24-én – még mindig győriként – mutatkozott be a nagyválogatottban, a megsérült Nagy László helyére küldte be Mészöly Kálmán szövetségi kapitány, Spanyolország ellen. Összesen 15-ször szerepelt az A-válogatottban, utoljára 1987. július 29-én. Négy gólt ért el, ebből kettőt az 1982-es világbajnokságon. Spanyolországban mindhárom csoportmérkőzésünket végigjátszotta, Salvador és Argentína kapuját be is vette. Talán kevesen gondolnák: 1966 óta ő az egyetlen magyar futballista, aki két felnőtt világbajnoki mérkőzésen is gólt szerzett.
Három bajnoki ezüst
1981-ben hosszas huzavona után a bajnok Ferencvároshoz került – így kimaradt a Verebes-korszak sikereiből. Az Üllői úton 1987-ig futballozott, zöld-fehér színekben 164 mérkőzésén 71 találatot jegyzett. Az FTC-vel az első két szezonjában ezüstérmet nyert a bajnokságban, éppen a győriek mögött. 1986-ban Magyar Népköztársasági Kupa-döntőbe jutott a Fradival, az elveszített fináléban nem játszott. 1987-ben a bajnoki címvédő MTK-VM-hez írt alá – mégis csak Verebes József játékosa lett –, amellyel aztán egy újabb ezüst (1989–1990) és egy bronzérem (1988–1989) került a gyűjteményébe. 1991-ben két esztendőn keresztül a svájci SR Delémont gárdáját erősítette. 1993-ban visszatért a második ligába kiesett MTK-hoz, majd 1994-ben visszavonult. Mindösszesen a 309 élvonalbeli összecsapásán 93 találatig jutott.
Két fia is eljutott az NB I-ig
Edzői pályafutását az MTK-nál kezdte. Előbb pályaedző volt (1998–2000), majd 28 mérkőzésen keresztül dirigálta az első csapatot. Utána a BKV Előre következett (2001), majd a Ferencváros (2002–2003), aztán az MTK (2004–2008) pályaedzője volt, közben az utánpótlás-válogatottat is segítette. A 2008–2009-es évadban a Bp. Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott. Azóta, különböző beosztásokban ismét az MTK-t segíti. Fiai ugyancsak eljutottak az élvonalig, Pölöskey Péternek 88, Pölöskei Zsoltnak 105 mérkőzés jutott az NB I-ben.