Ő volt a híd Kovács Ferenc két Videotonjában
Csongrádi Ferenc 1956. március 29-én született Apácatornán. Tizennégy évesen, 1970-ben bekerült Székesfehérvár egyik középiskolájába, majd egy év múlva a Videoton serdülőcsapatába is. 1974. szeptember 14-én emlékezetes mérkőzésen mutatkozott be a legmagasabb osztályban: a Vidi 3–2-re nyert az Üllői úton a Ferencváros ellen, akkor győzött először vidéki csapat az új stadionban. Az újonc a 28. percben váltotta a fegyelmezetlenkedő Nagy II Jánost. A Népsportot tudósító Németh Gyula, Varga Béla kettőstől 7-est, s dicséretet kapott: „A fiatal Csongrádi nagyon tehetséges”. Abban a szezonban húsz, az ezüstéremmel zárt következőben, az 1975–1976-osban már 28 meccsen játszott a középpályássorban. Leginkább ő és részben Májer Lajos jelentette a hidat az általa mindig is nagyon sokra tartott, a legjobb edzőnek titulált Kovács Ferenc első és második nagy Videotonja között. Az elsőnél a Kovács László – Nagy III, Kovács József, Fejes, Czeczeli – Csongrádi, Nagy II, Karsay – Májer (Tieber), Wollek, Szalmássy, a másodiknál a Disztl Péter – Végh, Disztl László, Csuhay, Horváth – Csongrádi, Burcsa, Vadász – Májer, Szabó, Novath alaptizenegy részeként. Utóbbival az UEFA-kupa döntőjébe jutott, az elmúlt lassan fél évszázad legnagyobb magyar nemzetközikupa-sikerét elérve. A fehérvári klubbal az említett két nagy sikeren kívül Magyar Népköztársasági Kupa-döntős (1981–1982), kétszeres bajnoki bronzérmes (1983–1984, 1984–1985), kétszeres Intertotó Kupa-csoportgyőztes (1983, 1984) is volt. Bár akadtak periódusok, amelyekben fontolgatta a Viditől való távozás gondolatát, végül csak 1987-ben váltott. Egy szezont játszott a Rába ETO-ban, egyet a szülőfalujához közeli Veszprém csapatában, majd kettőt Burgenlandban. A sajnálatosan sok sérülése hátráltatta abban, hogy még sikeresebb karriert építhessen. Ugyanakkor az is igaz, hogy általában gyorsan felépült, a gerincműtétje (két csigolyáját szegecselték össze) után nyolc hónappal, a bokaszalag-szakadása után hat hónappal már vígan rúgta a labdát.
Az argentinok ellen debütált
Az A-válogatottban 1976. március 27-én, a Népstadionban, a két évvel későbbi világbajnok argentinok ellen csereként mutatkozott be. Azon a tavaszon hat találkozón játszott, veretlen maradt a válogatott. Sérülései miatt aztán csak 1980-ban került vissza a válogatottba, majd három mérkőzés után újabb szünet következett. Mészöly Kálmán 1982 elején reaktiválta, Csongrádi játszott egy mérkőzésen a spanyolországi világbajnokságon. Csereként állt be a belgák ellen, később felrótták neki, hogy a bekapott gól előtt határozottabb közbelépéssel megállíthatta volna Jan Ceulemanst. Több mint egyéves szünet után, Mezey György szövetségi kapitányként töltött első mérkőzésén visszakerült a válogatottba. Az 1986-os mexikói vb első két idegenbeli selejtezőjének, így a hollandok elleni rotterdami győzelemnek még részese volt, de aztán – elsősorban sérülése miatt – nem játszott többet a nemzeti tizenegyben.
Két klubot is irányított az élvonalban
Edzői pályafutása elsősorban a különböző neveket viselő Vidihez kapcsolódott, de a Gázszert is irányította az élvonalban. Összesen 82 mérkőzésen dolgozott a legmagasabb osztályban (1995–2001). Állomáshelyei: Videoton-Waltham utánpótlás (1991–1995), Fehérvár-Parmalat ’96 (1995–1996), Matáv SC Sopron (1996–1997), Videoton FCF (1998 ősz), Gázszer FC (1999 ősz), Videoton FCF (2000–2001), Videoton FC, szakmai vezető, edző U8 és U9 (2011–2012), Dunaújváros-Pálhalma ASE edző, szakmai koordinátor (2012–2015), Vác FC (2018).