A Vas megyei kezdetek
Novák Dezső 1939. február 3-án született Jákon. A világhírnév felé vezető úton az Egyházasrádóc megyei első osztályú csapatából indult, ahol még a csatársort erősítette. 1954-ben a szombathelyi Gépipari Technikum tanulója lett és kollégista a Táncsicsban. A futball volt az élete, az iskolát abba is hagyta miatta. Két hétig Körmenden a Ládagyárban dolgozott, majd Szombathelyen folytatta pályafutását, a Postáshoz került, Balogh „Loja” bácsi figyelt fel tehetségére. Egy idény után leigazolta a megye első számú csapata, a Haladás. 1956. május 9-én mutatkozott be az élvonalban. 1957. márciusában a Salgótarján ellen – sérülések miatt, kényszerből – a balhátvéd posztjára állította őt Kiss Gábor vezetőedző. Húzása olyan jól bevált, hogy Novák pályafutása végéig a védelemben maradt. Huszonkét évesen került a Ferencvároshoz, 1961. július 30-án, a Csepel ellen játszott először tétmérkőzésen új klubjában. Kivételes rúgótechnikájának tulajdonítható, hogy 1972. májusi búcsújáig 406 mérkőzésen 98 gólt szerzett. Kedvenc edzője, dr. Lakat Károly fia, Lakat T. Károly írta róla:
Legendásak voltak a szabadrúgásokból és a 11-esekből szerzett góljai, utóbbiaknál az utolsó pillanatig kivárt, majd amikor a kapus már elmozdult valamelyik oldalra, a lábfeje kifordításával az ellenkező irányba gurította a labdát. Érdekes módon, míg szabadrúgásait mindig, mint egy mozsárágyú bombázta kapura (27-szer talált így az ellenfelek hálójába Fradi-játékosként), a büntetőit inkább csak „lehelte”, labdái néha éppen hogy átgurultak a gólvonalon. (74 alkalomból ötször hibázott csupán…).
“
„
Sikerek a Ferencvárossal
A Fradiban – az utolsó idényt leszámítva – mindig az első három hely egyikén végzett, 1971–1972-ben megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. A bajnokságot négyszer nyerte meg, 1962–1963-ban, 1964-ben, 1967-ben és 1968-ban. A nemzetközi porondon VVK-győztes (1965) és VVK-döntős (1968) lett.
Az olimpiák legsikeresebb férfi labdarúgója

1959. október 25-én nevezetes mérkőzésen debütált a válogatottban, a Svájc elleni 8:0-s diadal a korszak egyik legfölényesebb sikere volt. A következő évben megkezdte olimpiai karrierjét, amelynek alapján a világ legeredményesebb olimpikonja a férfi futballisták között. 1960-ban Rómából bronz-, 1964-ben Tokióból és 1968-ban Mexikóvárosból aranyéremmel térhetett haza. Tizenhárom olimpiai mérkőzésen játszott a három tornán, ez Mexikó után rekordot jelentett, Münchenben Dunai II Antal, Páncsics Miklós és Szűcs Lajos utolérte. Alkalmasint második olimpiai bajnoki címének köszönhette, hogy 1968 novemberében, Albert Flórián, Szűcs Lajos és Farkas János társaságában, játszhatott a Rio de Janeiró-i Maracana Stadionban a brazilok ellen, a világválogatottban. Képességeihez mérten méltatlanul kevés játéklehetőséget kapott az A-válogatottban, fénykorában inkább Mátrai Sándor és Káposzta Benő élvezte Baróti Lajos, majd 1966 után Illovszky Rudolf és Sós Károly bizalmát. Novák Dezső így egy nagy tornán játszhatott az A-válogatottban: az 1964-es Európa-bajnokság, akkori nevén Nemzetek Kupája négyes döntőjében. Annak is a második mérkőzésén, a bronzmeccsen. Élt a lehetőséggel: két gólt szerzett, amivel egyébként Bene Ferenc és Jesus Pereda társaságában a négyes döntő társgólkirálya is lett.
Az első magyar edző a BL-ben
Pályafutása befejezése után edzőként dolgozott, három bajnoki címet (1981, 1995, 1996) is nyert a Ferencvárossal. Pályafutásának állomásai a következők voltak: Ferencvárosi Torna Club (tartalékcsapat, 1972–1976, 1 bajnokin vezetőedző 1973), Dunaújvárosi Kohász (1976–1980), Ferencvárosi Torna Club (1980–1983), Bajai SK (1984–1985), Volán SC (1985–1986), magyar olimpiai válogatott, egyben a magyar válogatott pályaedzője (1986–1987), Haladás VSE (1987–1988), magyar olimpiai válogatott (1990–1992), Ferencvárosi Torna Club (1994–1996), az FTC labdarúgó-szakosztályának igazgatója (1996–97), el-Ittihad (1997) Az első magyar edző volt, aki a Bajnokok Ligájában szerepelhetett csapatával. 1995 őszén. 2004-ben elismerte, hogy 1967 és 1981 között Nemere fedőnéven jelentéseket írt a III/III-as ügyosztály részére. Budapesten hunyt el, 2014. február 26-án.