Győrben kezdte a pályafutását
Szentmihályi Antal 1939. június 13-án született Győrben. A helyi Textilesben kezdett futballozni, de nagyon hamar, már 1953-ban átkerült a Győri Vasas SK-ba, a város első számú csapatába. 1956 végén, négy évvel idősebb bátyjával, Jenővel, nekivágott a nagyvilágnak. Svájcig jutottak, a Bodeni-tóhoz közeli St. Margrethenbe. Az ifjabbik fivér már tavasszal hazatért. Visszakerült az akkor átmenetileg a Magyar Vagon és Gépgyár ETO nevet viselő klubban, az 1957–1958-as idényben már az első csapatban is helyet kapott, sokat segített neki tapasztaltabb poszttársa, Pesti Zoltán is. Az élvonalban 1958. szeptember 21-én, a Csepel ellen mutatkozott be.
Megsértették a Vasasnál
Az idény végén a Bp. Honvédhoz akarták átigazolni, de aztán Illovszky Rudolf meggyőzte, válassza inkább a Vasast. A piros-kékeknél azonnal első számú kapus lett, 1960–1961-ben és 1961–1962-ben is bajnoki címet nyert. 1962-ben KK-győztes is volt. 1964 nyarán megsértették a klubnál, nem akart maradni tovább, még pontosabban, úgy érezte, nincsen maradása. Válogatott kapusként elment Újpestre, már edzett a lila-fehérekkel, amikor hivatalos értesítést kapott arról, hogy a piros-kékek nem adják ki, egy évet ki kell hagynia. 1964. augusztus 26. és 1965. augusztus 14. között nem védett bajnoki találkozón.
Rekorder lett a kapusok között
Újpesten új szakasz kezdődött pályafutásában. 1974 nyaráig, tíz idényen keresztül ő volt a csapat első számú kapusa. Kilenc teljes idényéből hatban bajnoki címet szerzett, 1967-ben KK-döntős, 1969-ben VVK-döntős, 1974-ben BEK-elődöntős, 1959-ben és 1970-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes is volt. Az ETO-ban 22, a Vasasban 125, az Újpesti Dózsában pedig 232 mérkőzésen szerepelt az élvonalban. Egyetlen kapus sem szerzett nála több magyar bajnoki elsőséget a magyar labdarúgás első 125 évében.
Cardiffban nyújtotta élete legjobb teljesítményét
1961 decemberében, Chile ellen mutatkozott be a válogatottban. 1962-ben nem játszó kerettag, harmadik számú kapus volt a chilei világbajnokságon. 1964-ben első számú kapusa volt az Európa-bajnoki négyes döntőben harmadik válogatottnak. 1966-ban szerepelt az angliai világbajnokságon. 1969-ben a csehszlovákok elleni budapesti vb-selejtező előtt két és fél éves szünet után tért vissza a nemzeti tizenegybe. Abban az esztendőben ő volt az első számú kapus a válogatottban, de a marseille-i kudarc lezárta 31 mérkőzésből álló válogatottbeli karrierjét, noha utána még négy és fél éven át védett a Dózsában. Számos remek mérkőzése közül kettő különösen emlékezetes maradt: a walesiek elleni, 1963-as, Nemzetek Európa Kupája (ma: Eb)-selejtezőn, valamint a Spartak Trnava elleni, 1974. márciusi BEK-negyeddöntőben, különösen a tizenegyesekkel megnyert párharcban elsőrangúan védett.
Dolgozott Kuvaitban és a Maldív-szigeteken is
Szentmihályi Antal 1975-ben az Újpest utánpótlás-igazgatója, majd 1977-ben a Székesfehérvári MÁV Előre vezetőedzője lett. Onnan két év után a Tatabányai Bányászhoz távozott, majd dolgozott az MTK-VM, a Videoton és a BVSC csapatainál is. 1983-tól 1986-ig két kuvaiti csapat edzője volt (al-Sabab 1983–1984, al-Dzsahra 1984–1986), majd itthon a Kecskemétet és újra a Tatabányát irányította. 1991-ben ismét Kuvaitban vállalt munkát (al-Ta’avon), aztán 1993-ban a Maldív-szigeteki Club Valenciánál vállalt munkát, de 1994-ben a Diósgyőr szakmai vezetője is volt. 1997-ben vonult nyugdíjba.
Forrás
• Dénes Tamás–Dlusztus Imre: Meggypiros mezben
• Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
• https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/970/szentmihalyi_antal
