Olimpiai bajnok Mexikóban
Sárközi István Jászberényben született 1947. október 21-én. „Nyolcéves korában, a helyi úttörő csapatban kezdte el a labdát rúgni. A Jászberényi Lehel ifjúsági, majd első csapata volt az előiskolája. Az „érettségit”, 18 évesen Egerben tette le. Az NB I/B-ben 16 gólt rúgott. A csapat egy osztállyal feljebb lépett. De Sárközi Pista csak fél szezont játszhatott végig. Az NDK utánpótlás válogatottja ellen, az utolsó percben szerzett térdsérülése makacsnak bizonyult. Ez volt az első kényszerű pihenő oka. Ő pihent, az Egri Dózsa pedig közben kiesett az NB I-ből” – írta róla a Labdarúgás. Az Egri Dózsában nem akart maradni. Aláírt az MTK-hoz, klubja ellenben a fővárosi „nagytestvérnek” az Újpesti Dózsának akarta csak kiadni. Hosszas vita után zárult le az ügy, az Újpest engedett, Sárközi pedig játszott, sőt jól játszott az MTK-ban. Pályafutása íve megbicsaklott 1971-ben, az akkor óriási vihart kavaró „kilencek lázadásakor”, a Palicskó Tibor edzővel szembe szegülő játékosokat eltiltották. Sárközit a „főbűnösök” között tartották számon a klubvezetők, részben azért is, mert nem sokkal korábbról akadt egy EMKE-beli ügy miatti, felfüggesztett büntetése. Végül 1975-ben váltott klubot, a Bp. Spartacusban, majd a Székesfehérvári MÁV Előrében futballozott, utóbbival ismét az NB I-ben futballozott. Pályafutását a Bp. Építőkben, majd szülővárosában folytatta. Fegyelmi okokból bontották fel a szerződését… Pályafutása utolsó idényét a kiskunlacházi ÉGSZÖV MEDOSZ-ban töltötte.
Olimpiai bajnok lett Mexikóban
Az A-válogatottban csak kerettagságig jutott, ellenben dr. Lakat Károly elvitte a mexikói olimpiára, ahol Salvador és Ghána ellen is játszott.
Tragikus halál
Már pályafutása alatt is, de később főleg alaposan meggyűlt a baja az alkohollal. Ráadásul belekeveredett a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a totóbotrányba, ismertségét, hírnevét, kapcsolatait kihasználva adta-vette a meccseket. Kilencedrendű vádlottként két év börtönre, három év közügyektől való eltiltásra és 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, másfél évet le is ült. Szabadulása után a Czabán Samu téri Volán-pályán alkalmazták, pályamunkásként. Mindössze 44 évesen, vonatbalesetben hunyt el. „Szemtanúk szerint akkor is részeg volt, amikor 1992. január 31-én vonatra ült, hogy hazautazzon Jászberénybe az édesanyjához. Ezzel (is) magyarázható, hogy Rákoscsaba és Pécel között kizuhant a vonatból, és szörnyethalt. Egyes, vélemények szerint nem biztos, hogy baleset volt, elképzelhető, hogy valaki kilökte. Néhány nappal később édesanyja bejelentette fia eltűnését, ám csak két és fél hónappal az eset után derült ki, hogy a vonatkerekek által felismerhetetlenre roncsolt holttest Sárközi Istváné” – írta a halálára visszaemlékezve bő három és fél évtizeddel később Malonyai Péter.