Labdarúgás

Nagy
István

Rendkívüli munkabírású fedezet volt, a hatvanas évek közepén az ország legjobbjai között jegyezték. 1964-ben kontinensbajnoki bronzérmes lett, 1966-ben világbajnoki negyeddöntős. Bár kint járt az 1962-es chilei világbajnokságon és az 1964-es tokiói olimpián is, egyik tornán sem kapott játéklehetőséget. Az élvonalban kizárólag az MTK csapatában játszott.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1939. ápr. 14.
Halálának ideje
1999. okt. 22.
Halálának helye
Őrbottyán
Becenév
Paróka
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság
1

Kispestről indult, de csak az MTK-ban játszott az élvonalban

Nagy István 1939. április 14-én született Budapesten. Tizenkét évesen a kispesti textileseknél kezdett futballozni. 1957-ben bekerült az ifjúsági válogatottba, ahol olyan jól játszott, hogy az MTK bajnokcsapata a soraiba hívta. Közel egy évtizeden keresztül játszott kék-fehérben, 222 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 27 gólt szerzett. Két bajnoki ezüstérmet (1958–1959, 1962–1963), és egy bronzot (1960–1961) gyűjtött, tagja volt a Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjébe jutott gárdának, VVK-elődöntős volt két idénnyel korábban. KK-t nyert a kék-fehérekkel 1963-ban. Huszonkilenc évesen klubjában a fiatalítás „áldozatául” esett, lelkileg ezt soha nem tudta kiheverni. A kilencvenes évek elején, az akkor népszerű hetilapban, a Futball 7-ben nyilatkozta az egykori élvonalbeli játékosnak, Ughy Tibornak:

Az idő tájt egyedül én voltam válogatott kerettag az MTK-ból és a csapatkapitányi tisztet is én töltöttem be. Ez utóbbit előlegezett bizalomnak tekintettem. E kettős minőségemben természetesnek tartottam, hogy a fiúk érdekeit képviselem a vezetőség előtt. A srácok ezt el is várták tőlem. Ügybuzgalmam, de főképp személyem azonban nem tetszett a nagyhatalmú elnökségi tagnak és patrónusnak, Miklós úrnak. A haragszomrádnak rövidesen következménye lett. Egyik nap a szakosztály vezetői közölték velem, hogy fel is út, le is út. Pontosabban, hogy utam a Hungária körútról csak lefelé vezethet. Játszhatok a fakóban, vagyis a kettőben, netán átigazolhatok az alacsonyabb osztályú Budapesti Spartacushoz. Tudomásul kellett vennem, hogy NB I-es csapathoz nem engednek. Elismerem: sosem voltam példásan jó magaviseletű gyerek a pályán kívül, nem vetettem meg a sört sem, de bizton mondhatom, hogy játékommal mindig példát mutattam a pályán. Minthogy akkor még csak huszonkilenc (!) éves voltam, derült égből villámcsapásként ért, hogy annyi klubhű évem után válaszút elé állítottak.

Eb-bronzérmes, vb-negyeddöntős

Az A-válogatottban 1961. május 7-én, a jugoszlávok elleni belgrádi mérkőzésen, Kotász Antalt váltva mutatkozott be. Kint járt, de nem játszott a chilei világbajnokságon. Ellenben bronzérmet szerzett az 1964-es Nemzetek Kupája (Európa-bajnokság) spanyolországi négyes döntőjében. Utána kiutazott az olimpiai csapattal Tokióban, de ott nem jutott játéklehetőséghez. Negyeddöntős volt az 1966-os, angliai világbajnokságon. 1967 őszén játszott a dánok ellen Koppenhágában 2-0-ra megnyert mérkőzésen, az lett utolsó válogatottbeli fellépése. Nagy valószínűséggel azért, mert az MTK vezetői néhány héttel később közölték vele, nem számítanak rá a későbbiekben, viszont NB I-es klubhoz nem engedik átigazolni, csak a második vonalba.

Hét idény a Spartacusban

Az MTK-tól való kényszerű búcsúja után hét szezont játszott még az NB I B-ben, a Bp. Spartacusban. Miután visszavonult, kivárta a kötelező hat hónapot, s rendszeresen futballozott az öregfiúk bajnokságban. Rövid ideig a Bp. Spartacusban technikai vezetőként dolgozott, majd a Dunaújvárosban és a Szpariban segédedzőként, a Dorogi AC-ban 1979–1980-ban vezetőedzőként tevékenykedett, de aztán majdnem húsz éven keresztül a vendéglátóiparban dolgozott. 1999. október 22-én hunyt el.

Egyesületei

1951 — 1958
Kispesti Textil SE
Budapest
1958 — 1967
Magyar Testgyakorlók Köre
Budapest
1968 — 1974
Budapesti Spartacus
Budapest

Eredményei