A fradisták vargazolija”
Varga Zoltán, vagyis a „fradisták vargazolija”, ahogyan a Lakat T. Károly által írt és szerkesztett, Requíem a nagy 8-asért című könyv alcíme emlegeti őt, 1945. január elsején született a Fejér megyei Válon. A település örökre egy életrajzi adat része maradt az életében, semmi több. A családdal ugyanis hamarosan Budapestre költözött, a Veres Pálné utcában laktak egy körfolyosós házban. Már kiskamaszként a Ferencváros futballistája volt. Az említett róla szóló könyvben írta Esterházy Péter, jobban nem lehet összefoglalni a Varga-jelenséget, azt a nemhogy kettősséget, hanem „sokaságot”, ami benne volt, ami hozzá kapcsolódott:
Szomorúsággal gondolok Varga Zoltánra, az életére, az életünkre. Tudom, nem ilyet kéne írni egy könyv elejére, hanem valami derűs étvágygerjesztőt. De ezt majd meg tetszik kapni bent a könyvben, a zsenit, a különcöt, az egyéniséget, a színt a szocialista egyenszürkében – az embert, aki nem találta helyét a világban, miután nem lelé honját a hazában. Hacsak nem lépett pályára. Ott volt a helye. Ott jó helye volt. Ha erre gondolok, ha arra kényszerítem magam, hogy csak erre gondoljak, azonnal könnyes szemmel lelkesednék: tündöklő fénypont volt a magyar futball egén, írnám azonnal – ha volna ez a futball, ha volna ég. Nincs. Varga sincs. De volt! Emlékszem, tudom, nem is fogom már elfelejteni.
“„
Legenda lett a ferencvárosi szurkolók számára
1961. június 27-én, a Dunav Rusze elleni nemzetközi felkészülési mérkőzésen, Bulgáriában mutatkozott be az első csapatban, 16 és félévesen. Mészáros József, Dodó bácsi, az első csapat edzője, gyakran kijárt az ifik vasárnap délelőtti mérkőzéseire, s azt látta, egy kis szőke srác hiába gyerek még félig fizikailag, szinte mindent tud a labdával. A Landi – Mátrai, Kiss III, Dalnoki – Vilezsál, Kocsis Gy. – Friedmanszky, Orosz, Varga, Rákosi, Fenyvesi tizenegyben játszott először, ha úgy tetszik, Albert Flórián helyén. Amikor az első bajnokiját játszotta (1961. július 30.), még mindig a középcsatár posztján szerepelt. 1963 tavaszán vetette meg a lábát az első csapatban, tizenegy szerepléssel és négy góllal vette ki a részét az 1948–1949-es idényt követő első, az Üllői úton nagyon régóta várt bajnoki címből. Tulajdonképpen bő fél évtizedet volt meghatározó ember a Ferencvárosban, 135 bajnoki mérkőzésen 53 gólt szerzett. A nemzetközi porondon, ha úgy tetszik, a VVK minden színű érméből szerzett egyet, volt győztes (1965), majd döntős (1968), legelőször pedig elődöntős (1963) alakulat tagja. 1961 nyarától számítva minden idényében legalább dobogós helyen végzett a zöld-fehérekkel, nyert négy bajnoki címet (1962–1963, 1964, 1967, 1968), vagyis hát a negyediket a többiek nyerték meg neki, tekintve, hogy mire a szezon véget ért, ő már Belgiumban volt.
Az Eb bronzmeccsén debütált
Olimpiai bajnok lett Tokióban (1964), előtte részese volt a spanyolországi Eb-bronz megszerzésének (1964), a dánok ellen a 3. helyért vívott mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben, 1964. június 20-án. Vb-kerettag volt 1966-ban, 12 mérkőzésen két gólt szerzett az A-válogatottban. Lehetett volna kétszeres olimpiai bajnok is, de Mexikóban még a torna előtt úgy döntött, hogy megszökik, s külföldön marad. Varga Zoltán lelépése (cserbenhagyásos távozása?) a magyar futball azóta egyik legtöbbet tárgyalt „ügye” .
Cruyff helyére szerződtette az Ajax
Először Belgiumba, a Standard-hoz ment, de a nemzetközi eltiltás miatt kivárásra kényszerült. A liege-i klubot többé nem igazán érdekelte, szerencséjére Wolfgang Holst, a Hertha BSC elnöke elment érte Brüsszelbe, s – mivel Vargának továbbra sem volt semmilyen, a határátlépéshez szükséges okmánya – a Mercedese csomagtartójában átcsempészte a nyugatnémet-belga határon. A berlini csapatban Varga élete legjobb formájában futballozott 1970 és 1972 között, bronzérmet szerzett a Bundesligában (1970–1971). Ám miután belekeveredett a hírhedt vesztegetési botrányba, nem volt maradása a szövetségi ligában. Előbb a skót Aberdeenben (1972–1973), majd a benne Johan Cruyff utódát látó Ajaxban (1973–1974) játszott. 1974-ben visszatért az NSZK-ba, de az első osztályba nem mehetett, így 1974-től 1977-ig a Borussia Dortmund mezét viselte. Utána az FC Augsburg, majd 1977-ben rövid ideig a belga KAA Gent csatára volt. Ott végleg befejeződött élvonalbeli karrierje. Játékos-edzőként a BV Brambauert (1978–1980) szolgálta, majd kisebb csapatokat irányított, mint a VfB Remscheid (1980–1981), a korábban szebb napokat látó Preussen Münster (1981–1982), vagy az MTV Ingolstadt (1982–1983), és az MSV München (1991–1993).
Mérkőzés közben kapott szívinfarktust
Ötvenegy évesen hazatért, a Ferencváros vezetőedzője lett. Egyetlen teljes szezonjában bajnoki bronzérmet szerzett a zöld-fehérekkel, majd 1997 őszén a Kispest-Honvéd FC szakvezetője volt. 1998-tól 1999-ig a Dunaferr SE, 2000-ben a Diósgyőri FC, 2001-től 2002-ig a Győri ETO FC vezetőedzőjeként dolgozott. 2003-ban szakmai igazgatói posztot töltött be Győrben. Nem tudott igazán visszailleszkedni a magyar közegbe, szinte mindenütt konfliktusokat generált a munkálkodása, miközben a szurkolók nagy része szűnni nem akaró nosztalgiával gondolt gyermekkora, ifjú kora, vagy éppen édesapja gyermek vagy ifjúkorának bálványára. Varga Zoltán 2010. április 9-én este, a zuglói Danuvia-pályán vívott öregfiúk mérkőzés közben szívinfarktust kapott, és a kiérkező orvosok már nem tudták megmenteni az életét. Hamvait a Szent István Bazilika Szent Lipót termében helyezték el. 2015-ben posztumusz Budapest díszpolgárává választották.