A kapus, aki gólokat lőtt az NB I-ben
Török Gábor 1936. május 30-án született Alsónémediben. A Kistextben kezdett futballozni, eleinte a mezőnyben játszott, majd édesapja nyomdokába lépve kapuba állt. 1955-ben a Budapesti Dózsához igazolt. 1957 tavaszán, a már az Újpesti Dózsa nevet viselő klubban – a korábbi válogatott Komáromi Tibor vetélytársaként – mutatkozott be az első osztályban. Klubpályafutása csúcspontján, 1959–1960-ban bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel, a 26 fordulóból huszonötben ő védett. A következő két szezonban ezüstérmes lett. Az 1961–1962-es idényben a legjobb négy közé jutott csapatával a Kupagyőztesek Európa-kupájában. Abban a sorozatban tavasszal már nem védett, miután a téli közép-amerikai túrán. A mexikói Tolucában egész pályafutására kiható, súlyos lábtörést szenvedett. Soha nem nyerte vissza régi formáját. 1963 végéig mindössze egy további bajnokin védett. 1964-től három idényt a Csepel SC csapatában töltött, első számú kapusként. Az 1967-ben a Salgótarjáni BTC-ben védett, két egymást követő mérkőzésen is gólt szerzett büntetőből. Ráadásul a Pécsi Dózsának és a Komlói Bányásznak lőtt gólja is az adott mérkőzés első találata volt. Harmincegy évesen elbúcsúzott az NB I-től, utána a Ganz-Mávagban, majd újra a Kistextben védett.
A római olimpia legjobb kapusa volt
A római olimpián ő volt a bronzérmes magyar csapat első számú kapusa, sőt, posztján a torna legjobbjának választották. Az A válogatottban 1958. október 26. és 1960. október 9. között háromszor védett, sorrendben a románok, a belgák és a jugoszlávok ellen. A mérlege két győzelem és egy döntetlen.
Szakított a futballal
Pályafutása befejezése után a Medicornál volt rendészeti és tűzvédelmi vezető. A kétezres években betegségekkel küzdött. 2004. január 4-én hunyt el Budapesten.