Fatér
Károly

Fatér Károly pályafutása nehezen indult, végül 23 évesen lett élvonalbeli kapus, 1967-től mondhatta magát a Csepel első számú kapusának. Az A-válogatottban egyszer szerepelt, az olimpiai válogatottal aranyérmet nyert az 1968-as ötkarikás játékokon. Itthon az elsők között védett kesztyűben.

1
Olimpia
Születési hely
Nyírlak
Születési idő
1940. ápr. 9.
Halálának ideje
2020. szept. 19.
Halálának helye
Budapest

Minden kezdet nehéz… De ennyire?

Fatér Károly Nyírlakon született, kalandos pályafutást élt meg addig, ameddig a Csepelhez nem került. A Bp. Dózsában kezdte a labdarúgást 1950-ben. Hat esztendőt töltött a lila-fehéreknél, de 1956-ban abba kellett hagynia a játékot. Ipari tanulónak ment, s nem engedték edzésekre… 1959 őszén a Pénzügyőrök csapatánál ismét kapuba állt, de a katonai szolgálat közbeszólt. Amikor 1962-ben Csepelre került dolgozni, újrakezdte a labdarúgást is, de csak 1963 őszén igazolták le. Huszonhárom évesen lett élvonalbeli kapus, a korábbi válogatottal, Török Gáborral is küzdött a helyért. Végül 1967-től mondhatta magát első számú kapusnak, ám attól kezdve szinte berobbant a legjobbak közé. 1974-ig kétszáz NB I-es mérkőzésen védett. 1970 tavaszán 714 percen át nem kapott gólt bajnoki mérkőzésen… Itthon az elsők között védett kesztyűben.

Minden meccsen ő védett Mexikóban

Az A-válogatottban 1968. május 3-án, a szovjetek elleni budapesti mérkőzésen védett. Ketten debütáltak, ő és a szövetségi kapitány. Sós Károly válogatottja 2– 0-ra nyert, egyébként ez volt az első alkalom, hogy a magyar csapat tétmérkőzésen nyerni tudott a szovjetek ellen. A csepeli kapus néhány hónappal később tagja lett dr. Lakat Károly a mexikói olimpiára készülő keretének. Az ötkarikás tornán a magyar csapat minden találkozóját végigvédte, nagy része volt az aranyérem kiharcolásában.

Negyvenkét éves koráig állt a kapuban

1974. március 3-án búcsúzott az NB I-től. Utána Mészöly Kálmánnál, a Budafoki MTE-ben védett egy évet, majd a megyei I. osztályban szereplő Fajszhoz igazolt, végül egy szinttel lejjebb, a Dányi TSZ csapatában védett 1979 és 1982 között. Visszavonulása után sem szakadt el a labdarúgástól, edzőként tevékenykedett, a Tipográfiában, a Csepelnél, illetve a női utánpótlás-válogatott kapusedzőjeként is dolgozott. Éveken keresztül Szabadkán élt, mivel felesége az ottani konzulátuson dolgozott. Élete utolsó éveiben fény derült ügynökmúltjára, ezzel kapcsolatban azt állította, hogy csak három-négy alkalommal írt, semmitmondó jelentéseket.

Források

Kis János: Zalai sporthistória Nemzeti Sport, 2012. december 3. L. Kelemen Gábor - Tőzsér László: A Csepel Sport Club 75 éve 1912-1987 Nemzeti Sport, 2014. február 15.

Egyesületei

1950 — 1956
Budapesti Dózsa SE
1959 — 1963
Pénzügyőr SE
Budapest
1963 — 1974
Csepel SC
1974 — 1975
Budafoki MTE
Budafok
1977 — 1979
Fajsz
Fajsz
1979 — 1982
Dányi TSZ SK

Eredményei