Nyitányként bajnoki címek
Pál Tibor 1935. szeptember 15-én született. Csillaghegyen nőtt fel, 1946-tól a CSMTE-ben, majd további névváltoztatások után a Vörös Lobogóban játszott. A Kőbányai Lokomotív, majd a Pénzügyőrök SE, a Szentendrei Honvéd és a Bp. Spartacus érintésével került pályafutása első élvonalbeli klubjába, a Csepelbe. A piros-kékekkel az első élvonalbeli idényében bajnok lett, olyan jól futballozott, hogy bekerült a válogatottba is. Hegyeket és völgyeket megjárt Csepelen, miután a bajnoki címnyerés után a csapat tizenkettedik, majd tizedik lett. Pál Tibor akkor átigazolt a Vasashoz, amelyben 1967-ig újabb sikerekben volt része: háromszor bajnoki címet szerzett (1961–1962, 1965, 1966), kétszeres KK-győztesként (1962, 1965) zárta angyalföldi karrierjét. Ott már Pál II néven emlegették, miután vele egyidőben a nyíregyházi születésű Pál I László is a csapathoz került. A Csepelben és a Vasasban is első idényében bajnok lett – ez az Egyetértésben már nem sikerült. 1969-ben vonult vissza.
FIFA-torna-győztes, olimpiai bronzérmes, válogatott
U19-es Eb győzelem és olimpiai bronzérem
1953-ban tagja volt a belgiumi FIFA-tornát megnyerő ifjúsági válogatottnak, a győztesek közül csak ő és Tichy Lajos jutott el később az A-válogatottságig. 1959. április 19-én, a jugoszlávok ellen, az utolsó negyedórára éppen Tichy helyére beállva, góllal debütált. Második válogatott találkozója is győztes volt, 1964-ben, Bernben, Fenyvesi Mátét váltotta az utolsó húsz percre. Az 1960-as római olimpián bronzérmes lett a válogatottal, két csoportmérkőzésen lépett pályára.