Kovács

Ferenc

Kossuth Előre – ne csodálja akár a magyar futball múltjában mélyen járatos érdeklődő sem, ha nem ismeri a klubnevet. Egy kölyökcsapat neve volt a negyvenes évek második felében, kevéssel a háború befejezése után. Az akkor 13 éves (Budapesten, 1934. január 7-én született) Kovács Ferenc ezen alakulat színeiben nyerte meg a Neményi pályán (később a Csepeli Papírgyár pályaként volt ismert) a mezítlábasok bajnokságát. A kölyökcsapatában remeklő legényt ugyan az Előre Sport Club is hívta a soraiba, de ő az MTK-t választotta. 1947-ben lett az (akkor még) kék-fehérek igazolt játékosa, de aztán csak a svájci világbajnokság évében, 1954-ben mutatkozott be az első osztályban, az akkor már Bp. Vörös Lobogónak nevezett csapatban. A bemutatkozó idény legemlékezetesebb mérkőzését már 1955 januárjában játszotta: a névrokon Kovács Imrével ők alkották a bajnoki ezüstérmes gárda fedezetpárját a bajnok Bp. Honvéd ellen 9:7-re elvesztett, felejthetetlen bajnokin. De ne a vesztett mérkőzéseket soroljuk, hiszen a Vörös Lobogó, majd az 1956 forradalmi ősze után ismét MTK-nak nevezett egyesület azokban az években Európa legjobbjai közé tartozott. Kovács Ferenc 1955-ben 11, 1956-ban (a be nem fejezett, s ezért nem hivatalos bajnokságban) 4, 1957 tavaszán 8 bajnokit játszott az első csapatban. Akkor lett végleg stabil kezdő, amikor az MTK visszaszerezte a bajnoki címet: 1957–1958-ban már 23 találkozón játszott. (Az volt volt Bukovi Márton utolsó bajnokcsapata Magyarországon.) Az 1955-ös KK-győzelem ellenére is mindenki tudta, a csapat előbb-utóbb megérik a generációváltásra. Az 1958 tavaszán bajnoki címet nyerő gárdában már a régiek mellett már felbukkantak az új csillagok, Sipos Ferenc és Kovács III Ferenc. Szerepet kapott még Börzsey, Gellér és a Kárásznál csak egy meccsel kevesebbet játszó Palotás is, de a legtöbbet szereplő gárda a Bártfai – Palicskó, Sipos, Lantos – Kovács I, Kovács III – Sándor, Hidegkuti, Kárász, Molnár, Szimcsák tizenegy volt.

A hatvanas évek a kupaszereplések jegyében zajlott. A kék-fehérek 1962-ben bejutottak a VVK, azaz a Vásárvárosok Kupája elődöntőjébe, 1963-ban ismét megnyerték a Közép-Európa-kupát, s történetük legnagyobb nemzetközi sikerét elérve 1964-ben döntőt játszhattak a Kupagyőztesek Európa-kupájában. Kovács Ferencnek nagy szerepe volt a fináléba jutásban: a Celtic elleni elődöntő első mérkőzését Sándor „Csikarral” együtt, sérülés miatt, kihagyták. A 0:3 után visszatértek, s 4:0-s győzelemhez segítették az MTK-t! Jól helyt állt a csapat a Sporting CP elleni fináléban is, ám az első, 3:3-ra végződött mérkőzés után az ismétlés egy súlyos kapushiba után a portugálok javára dőlt el. Kovács Ferenc 1965-ben búcsúzott, még akkor is pályára lépett két bajnoki találkozón. Képességeiről mindent elmond, hogy 1956 őszén a Manchester United leszerződtette volna – szerencsére nem ment, alkalmasint ez mentette meg az életét. A Vörös Ördögök akkori generációja 1958 februárjában Münchennél légibalesetet szenvedett.

Nem maradt a pályafutásból a válogatottság sem. 1955. november 12-én, a svédek ellen a Népstadionban 4:2-re megnyert találkozón játszott, Várhidi Pál helyére a második félidőre beállva. Így kezdett a magyar csapat: Fazekas – Buzánszky, Kárpáti, Várhidi – Bozsik, Szojka – Raduly, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. (Az utolsó tíz percre Tichy Lajost Hidegkuti Nándor váltotta.) Címeres mezben nagyszerű emlék az 1960-os római olimpia is: alapemberként mind az öt mérkőzést végigjátszotta, megszerezve játékos-pályafutása talán legértékesebb érmét, a bronzot!

1965-ben kezdett edzőként dolgozni. Harmincegy évesen – egy évvel a KEK-döntő után! – az utánpótlásnál kapott feladatot, de 1968-ban már a nagycsapat kispadján ülhetett. Pályafutásának állomásai a következők voltak: MTK (1965–1968, vezetőedző 1968–1969), Egri Dózsa (1970-1972), Videoton SC (1972–1977), Vasas (1977–1978), közben a válogatott pályaedzője (1977–1978), szövetségi kapitány (1978–1979), Debreceni MVSC (1980–1983), Videoton SC (1983–1986), Las Palmas (1986–1987), Videoton SC (1987–1988), Szeged SC (1989–1990), Újpesti TE (1990– 1992). Két csapatával, az MTK-val 1968-ban, az Újpesttel pedig 1992-ben megnyerte az országos kupát. Mindazonáltal vitathatatlan, hogy edzői pályafutásának legnagyobb sikere a Videotonnal az UEFA-kupa döntőjébe menetelés, 1984–1985-ben. A fináléig vezető úton a Dukla Prahát, a Paris Saint-Germaint, a belgrádi Partizant, a Manchester Unitedet és a Zseljeznicsart ejtette ki, majd győzni tudott a Bernabéuban is, a Real Madrid ellen – igaz, addigra, a 3-0-s székesfehérvári vereség miatt elveszítette esélyét a trófea megnyerésére. Kovács Ferenc edzői karrierje befejeztével is rendszeres látogatója volt a hazai bajnokság mérkőzéseinek. Utolsó éveiben mindig ott volt a Videoton mérkőzésein, melynek ekkor már tiszteletbeli elnöke is volt. A Puskás Akadémia szakmai tanácsadó testületének is tagja volt. 2018. május 30-án hunyt el 84 évesen. Sírja Pesterzsébeten található.