A Ferencvárosnak nem kellett, a Vasasnak igen
Farkas János 1942. március 27-én született Budapesten. A Ferencvárosban nevelkedett, tizenegy esztendős korában a helyi Fások kölyökcsapatában lett igazolt játékos. Abban az évben elveszítette az édesapját. Két esztendő múlva a barátai a László Kórház együtteséhez csalták. Ott figyeltek fel rá a dél-budapesti ifjúsági válogatott vezetői és hívták meg a korosztály legjobbjai közé. Gyors volt, mint a szél, amellett, hogy varázslatosan cselezett, pedig kissrác korában gyermekbénuláson esett át, emiatt a bal lábát mindörökre kicsit húzta. Próbálkozott az FTC-nél, de eltanácsolták, tizenhét esztendősen soraiba hívta a Vasas, oda igazolt. Részben azért is, mert a bátyja is ott játszott. A szurkolók által leginkább Jancsikának becézett belsőcsatár bemutatkozása az első csapatban felemásra sikeredett, 1959. szeptember 5-én 2–1-re kikaptak a Haladástól, ám a becsületgólt ő szerezte. 1960-ban az ifjúsági válogatottal az UEFA-torna győztese lett. Farkas – miután 1961-ben az édesanyja is elhunyt – 19 esztendősen teljes árvaságra jutott. Talán ezért is nősült meg még abban az évben, a huszadik születésnapja előtt.
Öngólt rúgatott az olimpiai döntőben
Noha soha nem volt „könnyen kezelhető” játékos, mindig voltak ügyei, mégis, szinte mindenki szerette csupaszív természetéért, jó lelkéért, s rajongott a futballtudásáért. Farkas János már 1961. december 13-én, Santiago de Chilében bemutatkozott az A-válogatottban, de a következő három évben még alig-alig kapott helyet a legjobbak között. Baróti Lajosnak ritkán volt oka megbontani a Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. támadótöst, ráadásul Farkas Jánosnak a kedvenc posztján, balösszekötőben Tichy Lajos volt a vetélytársa. A Vasas fiatal játékosa tulajdonképpen Tichy soha ki nem hirdetett válogatottbeli szilenciumának kezdete után, 1965 májusától lett alapember a válogatottban. Addig is kint járt nem játszó tartalékként a chilei világbajnokságon, játszott a bronzmérkőzésen a spanyolországi Eb-négyesdöntőben, s olimpiai bajnoki címet nyert Lakat Károly játékosaként Tokióban. Japánban öt mérkőzésen szerepelt, a jugoszlávok elleni csoportmeccsen gólt is szerzett, a csehszlovákok ellen 2–1-re megnyert döntőben az első magyar gólnál az ő labdája került a kapuba Vladimir Weissről.
Európa legjobb csatárai között
Balhés srác volt? Igen, de ezzel leginkább csak önmagának ártott. Másoknak soha. A Vasasban négy bajnoki címet nyert (1960–1961, 1961–1962, 1965, 1966), háromszor volt KK-győztes csapat tagja (1962, 1966, 1970). 1966-ban gólkirály lett a Vasas veretlen bajnoki címének évében. Egyetlen mérkőzésen játszva, kölcsönjátékosként VVK-elődöntős a Ferencvárossal 1963-ban. Visszatérve a piros-kékekhez, tündökölt 1967-ben, Chilében, a Hexagonal-tornán, ottani rajongói Concepción városában ma is működő Farkas Klubot alapítottak. A helyi sajtó El ciclón húngarónak (magyar ciklonnak) nevezte el. Néhány éve avatták fel a domborműportréját. Akkoriban Európa legjobb csatárai között jegyezték, 1966-ban hetedik, 1967-ben tizedik helyen végzett a France Football Aranylabda-szavazásán. 1966 őszén a dánok elleni 6–0-hoz még „csak” egy góllal járult hozzá, aztán – szintén a Népstadionban – négyet rúgott a franciáknak (4–2) és hármat az osztrákoknak (3–1). Az angliai vb-remeklés (nem utolsósorban a braziloknak rúgott álomgól) és a chilei, például a Santos elleni csillogás meghozta a meghívást a világválogatottba is: 1968 novemberében, Albert Flórián, Novák Dezső és Szűcs Lajos társaságában a brazilok első világbajnoki címének tizedik évfordulója tiszteletére rendezett gálamérkőzésen léphetett pályára a riói Maracanában. Válogatottbeli pályafutását Marseille-ben, a csehszlovákok ellen zárta, 1969. december 3-án. Harminchárom mérkőzésen 19 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben.
A Fekete Gyöngyszem és a Jópipa vezetője
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a Vasas többször is eltiltotta, megromlott a kapcsolata a klubvezetőséggel. Fájt neki, hogy miután 1971-ben, több hónapos kihagyás után még egyszer visszatért, hiába lőtt 17 mérkőzésen 20 gólt, mégsem hívták meg a válogatottba. A piros-kékeknél 270 bajnoki találkozón 169 találatot szerzett, ezzel második a klub örökranglistáján Szilágyi Gyula mögött. Még részt vett az emlékezetes, 1974. februári búcsúmérkőzésen, aztán szinte teljesen eltemette magában az egykori futballistát. Élete következő másfél évtizedében vendéglátós volt. Vezette a Fekete Gyöngyszem borozót, majd a Jópipa nevű sörözőt is. Farkas János 1989. szeptember 29-én hunyt el Budapesten.