Szinte csak kispesti játékos volt
Faragó Lajos 1932. augusztus 3-án született Budapesten. Első klubja a Kispesti AC volt, amelybe 1945-ben igazolták le. Soha nem váltott egyesületet, de 1950 elejétől a Budapesti Honvéd tagja volt. „Már 1951-ben, amikor a két kapus, Grosics Gyula és Garamvölgyi Ágoston sérültet jelentett, egy nemzetközi mérkőzésen védtem. Kikaptam a felsőből egy labdát, Lóri, azaz Lóránt Gyula hátra is szólt, hogy »Ez az, Kicsi, közénk való vagy!« Az 1952-es helsinki olimpia idején a válogatottak, ugyebár, Finnországban voltak. Feltöltötték a keretet, hoztak még néhány játékost kívülről is. Kaptunk gyönyörű egyenruhákat művészegyüttestől, aztán elmentünk játszani Csehszlovákiába. Előbb játszottam nemzetközi meccset, mint bajnokit, s előbb voltam egyenruhában, mint ahogy bevonultam. De aztán tényleg katona lettem” – emlékezett később. Egyébként akkoriban védett a Kinizsiben is, de kölcsönjátékosként, egy bulgáriai túrán. Azért volt rá szükség, mert Gulyás Géza kint járt Svájcban, a válogatottal. 1956–1957-ben részt vett a Bp. Honvéd nyugat-európai, majd dél-amerikai túráján. 1963-ban visszavonult vissza, 146 élvonalbeli mérkőzéssel a háta mögött. A katonaklub színeiben 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben bajnok, 1955-ben Magyar Népköztársasági Kupa-döntős, 1959-ben KK-győztes lett.
A rekorder debütáns
Szerepelt a az utánpótlás-, a B-, a katona- és az olimpiai válogatottban, 1954 és 1957 között hétszeres A-válogatott. Skócia ellen mutatkozott be a Hampden Parkban. Ezzel a mérkőzéssel azóta is csúcstartó, ugyanis 134 000 néző volt a stadionban, amelynél nagyobb szurkolószám előtt soha senki nem debütált még a magyar válogatottban. Bronzérmes az 1960-as római olimpián. Mint mondta: „A nagy tornákról – leszámítva az 1960-as, bronzéremmel zárt római olimpiát, ahol a peruiak elleni csoportmérkőzésen védtem – lemaradtam. Az 1958-as világbajnokságra kijuthattam volna, de közbe jött a porcsérülésem. S még talán 1964-ben is eljuthattam volna a tokiói olimpiára, Lakat Karcsi bácsi nagyon kedvelt, tudom, hogy benne voltam az elképzeléseiben. De hát visszavonultattak.”
Edzőként is szeretett klubja szolgálatában
Játékos-pályafutása befejezése után, 1964 és 1979 között, a Bp. Honvéd edzői stábjában dolgozott, kapusedzőként, illetve az ifjúsági csapat irányítójaként, sőt, 1974 tavaszán, Mészáros József utódaként az NB I-es csapatot is irányította. (Közben 1967-ben egy esztendőt a Táncsics SE-nél töltött.) Dolgozott rövid ideg Szíriában (1978), az 1979–80-as idényben a mozambiki CD Matchedje de Maputo edzője volt. Hazatérését követően a Kossuth KFSE edzője volt öt éven keresztül, majd egy évre még visszatért a Honvédhoz, aztán befejezte edzői pályafutását. 2019. május 13-án, 86 éves korában hunyt el Budapesten. A kispesti Újtemetőben helyezték örök nyugalomra.