Pazar ificsapatból került a Honvédba
Neuwirth Ferenc néven született az akkor az első bécsi döntés következményeként Magyarországhoz visszatért Kassán, 1940. november 15-én. Jenkei Ede írta a családi háttérről a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület Fáklya című kiadványában: „Az olimpiai aranyérmes labdarúgó édesapja Kőszegen született, a kiterjedt rokonságú Neuwirth családban. Katonai szolgálati idejét már Nógrádi néven Budapesten, Kassán, majd újból Budapesten teljesítette.” A fiú hatéves korától élt a fővárosban, budapesti klubban, a Beloianniszban kezdett futballozni, klubtársa volt az ifik között Gelei József – akivel együtt lett olimpiai bajnok Tokióban –, valamint Bakos Sándor, aki aztán a Vasasban futott be, továbbá Szabó István és Stockbauer Ferenc, akik 1956 után Svájcban futottak be szép karriert.
Tizennyolc évesen, 1959-ben a Bp. Honvédhoz igazolt. Az 1959–1960-as idényben játszott először az élvonalban. Hamar megvetette a lábát a katonacsapatban, 1964-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes lett a Bp. Honvéddal. Mentalitását, hozzáállását gyakran érte kritika. Amikor 1966 végén lemondtak róla Kispesten, így írt róla a Népsport: „Nógrádi Ferenc (26 éves), az egyik legnagyobb tudású fedezet – válogatott! Amióta a Beloianniszból Kispestre került, több keserűséget okozott a vezetőknek, mint örömet. Gyakori fogadkozásai ellenére is sportszerűtlen életmódot folytatott. Életmódján, csökönyös magatartásán nem változtatott, rossz erőben volt, ezért mellőzték. Ilyen emberi tulajdonságokkal nem maradhatott tovább a Honvédban.” 1967-ben már csak 13 bajnokit játszott az MTK-ban, majd az NB III-as vecsési klubba igazolt, ám 1969-ben ott is leállt. Éveken keresztül vezette aztán a helyi, Kóbi néven ismert sportvendéglőt.
Szerepet kapott az olimpiai döntőben
1963 őszén mutatkozott be a válogatottban, abban az évben a csehszlovákok, a szovjetek és a jugoszlávok ellen kapott szerepet. A következő évben Lakat Károly elvitte a tokiói olimpiára, ahol jobbfedezetként, a megsérült Palotai Károly helyén szerepelt a csehszlovákok ellen 2:1-re megnyert döntőben. 1965-ben még egy találkozóra bekerült az A válogatottba, az angolok ellen, a Wembley-ben játszott, a régi ifista társsal, Gelei Józseffel együtt.
Elszakadt a labdarúgástól
Éveken keresztül vezette aztán a vecsési, Kóbi néven ismert sportvendéglőt, majd Budapesten dolgozott. 2009. május 16-án hunyt el a fővárosban.