Nagy szombathelyi kapushagyományok folytatója
Szarka Zoltán Csornán született 1942. augusztus 12-én. Répcelakon nőtt fel, a helyi Kinizsiben, az úttörők korosztályában még csatárt játszott. Bátyja ellenben védett, ő beszélte később arra rá, hogy védjen. 1958-ban került a Szombathelyi Dózsába, onnan pedig a Haladásba. A zöld-fehérekkel az első idényt az NB II-ben töltötte, majd az 1962–1963-ast az NB I-ben. Utána 1966 végéig újra az akkor már NB I B-nek nevezett második vonalban szerepelt. 1967 elején tért vissza az NB I-be, ahol óriási formában védett. 1967-ben csak Tamás Gyula átlaga volt jobb a Népsport osztályzatai alapján az övénél a kapusok közül. 1968-ban minden játékost egybevéve az az ő átlaga volt a legjobb, elképesztően magas, 7,82! Méltó folytatója volt a szombathelyi kapushagyományoknak, Weinhardt Ferenc és Horváth György utódaként. Legjobb bajnoki helyezése az ötödik volt az élvonalban, az 1977–1978-as idényben. Az 1974–1975-ös Magyar Népköztársasági Kupa-sorozatban döntőbe jutott a Haladással, már az Újpesti Dózsa elleni fináléban Pálinkás István védett. A legmagasabb osztályban 244 mérkőzésen védett. 1983-tól két szezonon keresztül a Sabaria SE hálóját őrizte, a 18 csapatos Bakony-csoport legjobb kapusának bizonyult, 42 évesen. 1988-¬1989¬-ben a burgenlandi tartományi bajnokságban szerepelő Nikitsch csapatában fejezte be aktív pályafutását, majdnem 47 évesen.
Védett az arannyal zárt mexikói olimpián
Lakat Károlynál biztos helye volt az olimpiai csapatban. A mester 1967 elején felírt 3×11 nevet a lehetséges ötkarikás kereten gondolkodva. Olyan gazdag volt a merítési lehetőség, hogy a „harminchármasok” közül végül mindössze heten (Szarka, Keglovich, Páncsics, Juhász, Noskó, Kocsis, Dunai II) utaztak csak ki a tornára. Szarka Zoltán köztük volt! Kint a japánok elleni negyeddöntőben védett is 13 percet. Pályafutása során tagja volt utánpótlás, B és ligaválogatottnak is, de az A válogatottban „csak” a kerettagságig jutott.
Szombathely és Répcelak díszpolgára
1980 és 2015 között, megszakításokkal, a Haladás kapusedzőjeként dolgozott. 2012-ben Répcelak és Szombathely díszpolgárává avatták, tagja volt a Vas Népe által alapított Vasi Halhatatlanok Klubjának. 2016. április 18-án hunyt el. 2022-ben, születésének nyolcvanadik évfordulóján emléktáblát avatott a tiszteletére Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület a Haladás Sportkomplexumban. Nevét viseli a répcelaki sportpálya. Fia, Zoltán élvonalbeli futballista lett, majd ugyancsak élvonalbeli játékvezetőként működött.