Négyszeres bajnoki bronzérmes, KK-győztes
Menczel Iván 1941. december 14-én született Karancsalján. 1953-tól a salgótarjáni bányászklub kölyökjátékosa volt, Szombathelyen mutatkozott be az élvonalban, 1958. július 9-én. Alapember volt az 1960–1961-es idényben ötödik helyezett, a szimbolikus „Vidék legjobbja” címet elnyerő együttesnek. Az 1962–1963-as bajnokság végén, 1963. június 30-án játszott utoljára bajnokin az SBTC-ben, zárómérlege az élvonalban 96 mérkőzés, 17 gól. Bányászklubból bányászklubba került, 1963 nyarától 1967 végéig a Tatabányai Bányászban futballozott. Kétszer harmadik lett a csapattal az NB I-ben (1964, 1966), 82 bajnokin 16 gólt szerzett. 1968 elején kerül a fővárosba, a Vasassal is két bajnoki bronzéremig jutott (1968, 1970–1971), legnagyobb klubsikereként tagja volt 1970-ben a KK-győztes csapatnak. A piros-kékeknél 101 meccsen 13 gólt ért el az élvonalban. 1972 nyarán a Vasas Izzóhoz igazolt, három szezonban a harmadik, egyben, az utolsón a második vonalban játszott. 1976-ban vonult vissza.
Remekelt az olimpiai döntőben
1959-ben és 1960-ban tagja volt az UEFA-tornán, a tulajdonképpeni ifjúsági Európa-bajnokságon szereplő csapatnak. Szófiában Albert Flórián, Sóvári Kálmán, Solymosi Ernő, Keglovich László társaságában szerzett bronzérmet, egy évvel később például Káposzta Benő, Ihász Kálmán, Farkas János, Mészöly Kálmán és Dunai II Antal társaságában aranyat. 1962-ben nem játszó tartalék volt a chilei világbajnokságon. Bár a hatvanas években végig „közel volt a tűzhöz”, az A-válogatottban nem lépett pályára. Alapember volt ellenben a mexikói olimpiát megnyerő csapatban, Novák Dezső hiányzása idején ő töltötte be a csapatkapitányi tisztet. Mind a hat mérkőzésen játszott, három gólt szerzett, ezekből egyet a bolgárok elleni döntőben, ahol a négy magyar gólból háromban szerepet vállalt (két gólpasszt adott).
Emléktábla őrzi emlékét Karancsalján
Pályafutása befejezése után korosztályos együtteseknél tevékenykedett, a Vasas Izzó, a Fót, a Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapatánál. Az ezredfordulóhoz közeledve visszaköltözött Salgótarjánba, 2011. november 25-én hunyt el. 2021-ben emléktáblát avattak a tiszteletére Karancsalján.