Bajnok lett első NB I-es idényében
Sátori Imre 1937. március 7-én született Budapesten. A hatvanas évek közepén, miután az Egyetértéshez szerződött, gyakori klubváltásai apropóján így írt a Népsport, egyébként a Csepeli Autót kihagyva a felsorolásból: „1951-ben, kölyökkorában vitték el az erzsébeti grundról az Előre újonc csapatába. Majd onnan átment a Bp. I. osztályban szerepelt Gammába. 1956-ban, tizenhét éves korában, egyik barátja hívására »kiszaladt« külföldre, az egyik svéd vidéki város csapatában játszott egy ideig. De elegendő volt édesapja telefonhívása: rövidesen hazajött, mert hiányzott neki a család, a megszokott baráti kör. Újra jelentkezett a Gammánál, de ott nem fogadták vissza, így került Budafokra, majd 1958-ban a bajnokjelölt Csepel edzője, Jávor Pál felkereste és áthívta őt a később bajnokságot nyert Csepelbe. Szerepelt a római olimpián, majd utána kiadták a Tatabányának. Másfél év után azonban Tatabányáról visszakerült Csepelre. De ott ezúttal sem tudott gyökeret verni, másodszor is vándorbotot vett a kezébe. Az Egyetértésnél kötött ki. Mivel nem adták ki, elhatározta, hogy kivárja az átigazoláshoz szükséges időt.”
Ő maga, aki egyébként kifejezetten népszerű volt Csepelen, fél évvel a bajnoki címnyerés után 1959-es teljesítménye alapján a Csepel SC harmadik legnépszerűbb férfi sportolójának választották Balczó András és a súlyemelő Veres Győző mögött, így magyarázta el, miért távozott a piros–kékektől, egyébként nagyvonalúan elhallgatva, hogy Kisuczky Róberttel különbözött össze:
„Rómából hazatérve egyik, csatártársammal olyan súlyos, személyi ügyem okozott konfliktust, hogy – rajtam kívül álló okokból –tarthatatlanná vált a helyzet: fel kellett vetnem a vezetőknek a kérdést: válasszanak köztem vagy a másik játékos között. Ma már, évek múltán, belátják a csepeliek is, kár volt, hogy nem mellettem döntöttek. Az említett játékosnak ugyanis később távoznia kellett a Csepelből.
Jól járt az Egyetértéssel
De megmagyarázta azt is, miért hagyta el gyorsan az akkor nagyon jó játékosokból álló Tatabányát: „Ma már nagyon sajnálom. Szép lakást kaptam, de nem tudtam ott gyökeret verni, hiányzott a családom is, a feleségem, a kislányom. Közben Erzsébeten családi házat építettünk, ezért vágytam vissza a fővárosba. Már úgy volt, hogy az U. Dózsához megyek, de eszembe jutott, hogy a Csepelből már kivált az a játékos, aki miatt elmentem és arra gondoltam, hogy szívesen látnak újra Csepelen.”
De megint nem érezte jól magát a Béke téren, mert jobbszélsőként, a kitűnő formában játszó Kalmár II miatt, átkényszerült a balra. Több szempontból is szerencséje volt aztán azzal, hogy az Egyetértés hívta. Ismét jól futballozott, ráadásul az egyesület, bázisvállalatain keresztül jó állásokba juttatta, ahol aztán kitűnően megállta a helyét. Még élvonalbeli játékoskorában a XVIII. kerületi Lakatos utcai központi főzőüzemének konyháját vezette majd szűkebb pátriája, Pesterzsébet lapja, a halála után megemlítette Sátori Imréről, hogy „kiemelkedő közéleti munkásságáért 2000-ben a Pesterzsébet Díszpolgára kitüntető címet érdemelte ki. Több évtizeden keresztül a kerület intézményeinek közétkeztetését ellátó Junior Rt. Lázár utcai konyhájának volt a vezetője. Minőségi munkájával, segítőkészségével és nagylelkűségével kivívta az óvodák, iskolák, szociális intézmények elismerését.”
Olimpiai bronz Rómából
Sátori Imre, akinek eredeti családneve a Schwerecz volt, az A-válogatottban nem játszott, az olimpiai csapattal ellenben bronzérmet szerzett 1960-ban, Rómában.
Pesterzsébeten nyugszik
Sátori Imre 2010. november 30-án hunyt el Budapesten, Pesterzsébeten kísérték utolsó útjára