Csak újpesti klubokban futballozott
Játékosként 16 év a lilák szolgálatában
Várhidi Pál, Vinkovics családnéven, 1931. november 6-án született Újpesten. Csak újpesti klubokban játszott: Újpesti Törekvés SE (1942–1945), Wolfner Bőrgyári SE (1945–1949), Újpesti TE/Bp. Dózsa/Újpesti Dózsa (1949–1965). Eredetileg balfedezetként került a csapatba, aztán a védelem mindhárom posztján csapatba állítható volt, későbbi, állandónak mondható helyét a koncepciós perben kivégzett Szűcs Sándor halála, majd a legendás Nagymarosi Mihály eligazolása után foglalta el. A Dózsa hosszú éveken át, főleg Balogh II Sándor búcsúja után, a Rajna, Várhidi, Farsang hátvédhármassal futott ki a pályára, majd balhátvédbe Győrvári került. Többnyire csak sérülés miatt maradt ki valaki a kezdő csapatból. Várhidi Pál 1960-ban tagja volt annak a lila-fehér egyletnek, amely tizenhárom évnyi szünet után ismét bajnoki címet nyert. Klubpályafutása legnagyobb sikere az 1959–1960-as bajnoki cím volt, ezen kívül kétszeres ezüstérmes (1960–1961, 1961–1962), ötszörös harmadik (1950 ősz, 1951, 1952, 1957 tavasz, 1965).
Nem veszített a válogatottal
Olimpiai bronzérmes
Szenzációs mérleget mondhat magáénak a válogatottban. Tíz mérkőzése közül egyik sem volt vesztes! Mire debütálhatott a meggypiros mezben, már (nem játszó tartalékként) részese volt a londoni 6:3-nak és az 1954-es világbajnokságnak is. Ha hinni lehet a pletykáknak, csak nagyon kevésen múlt, hogy Várhidi Pál nem a nyugatnémetek elleni világbajnoki döntőben esett át a tűzkeresztségen a válogatottban… Az 1960-as római olimpián ő volt a csapatkapitánya a bronzérmes válogatottnak. Élete végéig sajnálta, hogy a dánok elleni elődöntőben elrontotta a tizenegyest. 1953-ban tagja volt a bukaresti VIT-et megnyerő magyar csapatnak, 1954-ben ezüstérmet szerzett a hazai rendezésű Főiskolai Világbajnokságon.
Az Újpest legsikeresebb edzője
Visszavonulása után kiemelkedően sikeres edzői pályafutást mondhatott a magáénak. Állomáshelyei: Váci SE (1966–1967), BEAC (1968–1969), Újpesti Dózsa (1970–1980, vezetőedzőként 1974–1980), Gödi TSZ SK (1981–1983), közben Nyíregyházi VSSC (1982 tavasz, szaktanácsadó), al-Naszr (1983–1986), Gödi TSZ SK (1986–1990), Elektromos (1990–1995), Fóti SE (1995–1997). A lila-fehérekkel négyszeres bajnok (1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979), Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1974–1975), BEK-elődöntős (1974) volt. Mindenkinél több bajnoki mérkőzésen irányította az Újpestet. Klubedzői munkája mellett szövetségi edzőként néhány mérkőzésen segített előbb Bozsik Józsefnek, majd Moór Edének a válogatott felkészítésében – ám szövetségi kapitány a fiából, Várhidi Péterből lett. Nyugdíjba vonulását követően 2009-ben Újpest díszpolgára lett. 2015. november 12-én hunyt el, a Megyeri Temetőben helyezték örök nyugalomra.