Magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes
Keglovich László Sopronban született 1940. február 4-én. Szülővárosában kezdett el futballozni, először a Soproni Textiles, majd a Soproni VSE csapatát erősítette. Már a Sortexben a felnőttek között futballozott, a megyei bajnokságban. Érettségijét követően, 1958-ban került a Győri Vasas ETO-hoz, ahol 15 éven keresztül játszott, 312 élvonalbeli mérkőzésen 28 gólt szerzett. A győri klubban 1958 augusztusában, a Bp. Honvéd elleni 0:0-val mutatkozott be. Eleinte csatárként, fedezetként szerepelt, majd 1967-től lett jobbhátvéd. Legnagyobb sikereit a hatvanas évek közepén érte el, tagja volt a klub első bajnokcsapatának 1963 őszén, bajnoki bronzérmes lett 1967-ben, háromszor is elnyerte a csapattal a Magyar Népköztársasági Kupát (1965, 1966, 1967), s nem utolsósorban az az 1964–1965-ös kiírásban a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjébe, 1966–1967-ben a Kupagyőztesek Európa-kupája negyeddöntőjébe jutott az ETO-val.
Olimpiai bajnok, vidékiként Budapest-válogatott
1959-ben bronzérmes lett az UEFA-tornán, Albert Flórián, Sóvári Kálmán, Menczel Iván és Solymosi Ernő is a csapattársa volt. Bár már az 1960-as, római olimpia előtt számításba vették, de arról a tornáról térdsérülése miatt lemaradt. Mexikóban a Ghána elleni csoportmérkőzésen játszott. Pályafutása során szerepelt a B, a liga-, sőt a Budapest-válogatottban is.
Tanár úr lett a jobbhátvédből
Visszavonulása után elvégezte a TF szakedzői, majd a tanári szakát, hosszú évtizedeken keresztül a győri Bercsényi Gimnáziumban dolgozott testnevelőként. Vezetőedzőként irányította a Győri ETO-t 1997-ben, 15 mérkőzésen. 1995 és 2000 között az egyesület elnökhelyettese volt. Győr díszpolgára.