A kispesti évek
Bozsik József 1925. november 28-án született Kispesten. Az édesapja a Hofherr gyárban dolgozott munkásként, az öt fiúgyerekből kivétel nélkül első, vagy második osztályban futballozó játékos lett. A legidősebb, Bozsik I, azaz István, a negyvenes évek első felében már a Kispest első számú kapusának számított, rövid pályát tudott csak befutni, hamar belehalt tüdőbetegségébe. A harmadik és a negyedi fiú a sorban, László (családi becenevén Dudus) és György (Cuma) a második vonalig jutott. A legkisebb, Lajos (Kuksi) ugyancsak, ő a hatvanas évek legvégén Franciaországba „disszidált”, története témát adott még a francia sajtónak is. Cucu 1936-ban került az igazolt futballisták táborába, a Kispesti AC kölyökjátékosaként. Addig is rúgta a labdát naphosszat, immár hivatalosan is labdarúgó lett. Soha nem lépett át más klubba, természetesen attól eltekintve, hogy a feje fölött a Kispestből egyszer Budapesti Honvéd lett. (A háború végén, az ostrom alatt játszott néhány nem hivatalos mérkőzést a Pilisi Levente SE-ben, 1944 novembere és 1945 februárja között.) Legjobb barátja a még szintén gyerek Puskás Öcsi volt, pályafutásuk is szorosan összefonódott. Bozsik József 1943. október 17-én mutatkozott be a legmagasabb osztályban. Összesen 447 mérkőzésen szerepelt a kispestieknél, melyek során 33 gólt lőtt, ezen évek alatt pedig ötször nyertek bajnoki címet. Túl a harmincon, 1956-ban hatodik lett a France Football első Aranylabda-szavazásán, noha messze nem az volt pályafutása legjobb éve. Sőt, egy évvel később is még az első tízben volt, amit, rajta kívül, csak Alfredo Di Stefano, Raymond Kopa és Billy Wright mondhatott el magáról! Az ötvenes években országgyűlési képviselőnek választották.
Az Aranycsapat aranyat érő jobbfedezete
1947. augusztus 17-én mutatkozott be a válogatottban, utolsó mérkőzését 1962. április 18-án játszotta. Akkor, ahogyan mindenki, ő is úgy tudta, a 100. mérkőzésén búcsúzik. (Magyar labdarúgóként elsőként, Európában harmadikként érte el ezt a mérföldkövet.) A kétezres évek elején hivatalos lett az 1956-os, Libanon elleni mérkőzés is, így lett belőle, jóval a halála után, 101-szeres válogatott. Az Aranycsapat klasszikus korszakában – 1950. június 4. és 1956. október 14. között – 64 mérkőzésből hatvanon játszott. Élete egyik legjobb játékát az Évszázad mérkőzésén, a Wembleyben Anglia ellen 6–3-ra megnyert találkozón nyújtotta, még gólt is szerzett. Szepesi György, a meccs rádiókommentátora azt mondta róla: „Bozsik, te igazán megérdemelnéd, hogy a neved csupa nagybetűvel írjuk le”.
Edzői pályája
1962-ben nem igazán önszántából vonult vissza… Rövid ideig volt ugyan a Bp. Honvéd edzője Kispéter Mihály váratlan halála után (1966–1967 ősz), de edzői pályájának vitathatatlan csúcspontja az 1974. szeptember 28-i bécsi mérkőzés, amelyen szövetségi kapitányként irányította a válogatottat. Bozsik József 1978. május 31-én hunyt el szívbetegség következtében. A magyar válogatott a tiszteletére fekete karszalaggal játszott néhány nappal később, a házigazda argentinok elleni világbajnoki mérkőzésen.
Magyar rekorder” család
Bozsik Józsefnek a fia, Péter is irányította a válogatottat szövetségi kapitányként. Ez egyetlen más labdarúgó apa-fiú párosról sem mondható el. Bozsik Péter, aki legnagyobb klubsikereként bajnok lett 2002-ben a ZTE gárdájával, 2006-ban hét mérkőzésen vezette a válogatottat.
Bozsik József emlékezete
Minden idők legkiválóbb jobbfedezetének a nevét viselte 1986. október 1. óta a kispesti stadion. Az átépített új stadion a Bozsik Aréna nevet kapta. Ugyancsak az ő nevét viseli a legnagyobb gyermeklabdarúgó-rendezvénysorozat, a Bozsik-program. Egykori általános iskolájában, a Szegfű utcaiban Puskás Ferenccel közös emléktábla hirdeti büszkén, egykoron mindketten a „suli” tanulói voltak.
„A maga világában Bozsik művész volt, kiváló művész. Ki tudta fejezni a játéktéren az emberi élet teljességét, a küzdelmet, a magasra törést, a tehetséget, a dicsőség utáni vágyat, a hazaszeretet, a játék nemes élvezetét, az akaraterővel összeötvözött észt és lelkesedést. Valóságos varázsló volt a pályán, olyan ember, aki széppé tette mások életét. A természet jókedvében alkotta, nagyszerű alakú, filmszínészes külsejű férfi volt, amellett derűs kedélyű, szerény, csendes ember, akinek a siker sohasem szállt a fejébe, önmagát dicsérni soha senki sem hallotta. Igaz, fölösleges is lett volna, megtették ezt helyette mások, az egész világon.” (Feleki László)
“„