Egyetlen klubban töltötte a pályafutását
Tóth II József Vas megyében született 1929. május 16-án, de tízéves korától Csepelen élt. Szülei a Weiss Manfrédról elnevezett gyárban dolgoztak, hamarosan ő is oda került, dolgozni és futballozni is. 1940-től már igazolt játékosnak mondhatta magát. „Bózsi” tehetségére hamar felfigyeltek, bekerült az ifjúsági válogatottba. Ott az egyik mérkőzésén a Bednarik, Kocsis, Tóth II, Poteleczky, Czibor, azaz a Budai II, Kocsis, Tóth II, Palotás, Czibor ötös középcsatáraként szerepelt. Az első osztályban a Csepel MTK bajnoki címnyerése után, 1948 őszén mutatkozott be. Pályafutása csúcskorszakát az 1953 és 1959 közötti időszak jelentette. Bajnoki címet nyert 1958–1959-ben, Jávor Pál irányításával. Soha nem váltott klubot, 1961-ig még a második vonalba is elkísérte a csapatát. Végül 296 NB I-es bajnoki találkozóval zárta a karrierjét a piros-kék klubban.
A rokonok miatt maradt le a 6:3-ról
Egészen 1953 őszéig nem utazhatott Nyugatra, ezért lemaradt az Évszázad mérkőzéséről is. Lánya, Ibolya születéséig nem kapott útlevelet, mert attól tartottak, disszidálni fog. Édesanyja négy éven át a szüleivel az Egyesült Államokban élt, majd hazajött, ellenben az ő lánytestvérei közül hárman is Nyugat-Európában maradtak. Az egyikük éppen Angliában élt. Tóth II József ezért lemaradt a helsinki olimpiáról és az Évszázad mérkőzéséről is. Csak akkor utazhatott a „vasfüggöny elé”, miután megszületett a kislánya. Gólt szerzett az első, a Népstadionban megnyert válogatott mérkőzésen az angolok ellen (7:1), majd élete első világbajnoki mérkőzésén, a nyugatnémetek ellen is (8:3). Az 1954-es világbajnokságon Sebes Gusztáv első számú jobbszélsőként számolt vele. A pályafutására jellemző balszerencse ott sem hagyta el, a brazilok ellen súlyos sérülést szenvedett.
Mikor megsérültem a világbajnokságon, utána a vezetőim közül hárman eljöttek meglátogatni. Mikor meglátták a szobámban a keresztet, sőt akkor még volt két őrangyalképem is a falon, attól kezdve nem is jöttek hozzám.
“„
Utolsóként hunyt el az 1954-es vb-ezüstérmesek közül
Egyik legjobb mérkőzését a válogatottban, csereként beállva, a 100. magyar–osztrákon játszotta, pedig Sebes Gusztáv a csepeli vezetők kérése ellenére állította be. Azok eltiltották, mert egy Lokomotív Moszkva elleni barátságos meccsen véletlenül szájon vágta az őt provokáló szovjet balhátvédet. Világbajnoki ezüstérmes, tagja volt 1953-ban a VIT-tornán Romániában győztes csapatnak. Az 1954-es vb-n szereplő magyar játékosok közül utolsóként távozott az élők sorából 2017. októbert 9-én. 2015 óta nevét viseli a merseváti sportpálya. 2017. november 25. óta a csepeli stadion előtt áll Tóth II József és Czibor Zoltán bronzszobra.