Tóth

Mihály

Tóth Mihály 1926. szeptember 24-én született a vajdasági Bezdánban. Az iskoláig Baján végezte, majd egy másik Duna-menti városban kezdett futballozni. Az 1947–1948-as idényben a második osztályban játszó komáromi csapat jobb- és balszélsője egyaránt a világbajnoki döntőig jutott: Czibor Zoltán és Tóth Mihály is pályára léphetett Bernben. „Édesapám uszálykormányos volt, s mivel Komáromban jutott álláshoz, a város vasutascsapatában játszottam a három Czibor-testvérrel együtt. Zoli akkor jobbszélső volt. Egyszer Jávor Pál, a Csepel edzője lejött megnézni Lovászt, akiről sok jót meséltek. Helyette engem szemelt ki, s ennek gyorsan híre ment, máris érkezett távirat a vasúthoz, hogy áthelyeznek Szombathelyre. Valószínűleg Sós Károly keze volt a dologban, hiszen a Haladás szakvezetője volt. Mindkettőjüket megelőzte azonban az Újpest, így kerültem a lila-fehérekhez” – mesélte hajdanán Muha József újságírónak.

Tóth Mihály 1949 szeptemberében került Újpestre, a hónap negyedik napján, a Salgótarjáni Tárna ellen játszott először az első osztályban. Villámkarriert futott be, már abban a hónapban edzőmérkőzésen szerepelhetett az A-válogatottban, a Pilisi Tárna ellen Puskás Ferenc oldalán játszott a második félidőben. Az első bajnoki mérkőzésén a Károlyi József – Balogh Sándor, Szűcs Sándor, Herédi Ernő – Nagymarosi Mihály, Horváth Károly – Egresi Béla, Halasi Béla, Szigeti Ferenc, Várnai Lajos, Tóth Mihály összetételű csapatba került be. nem ez volt a lila-fehérek történetének legerősebb tizenegye, de Balogh, Szűcs, Nagymarosi és Egresi révén klasszisok futballoztak benne. A lilák néhány hónappal később már Bp. Dózsa néven szerepeltek, s zárták az ötödik helyen az idényt. 1920 (!) óta addig csak egyszer végeztek ennél hátrább a tabellán. A következő években, részben néhány kierőszakolt átigazolásnak is tulajdoníthatóan, a csapat felzárkózott a Bp. Honvéd és a gyakran nevet váltó MTK mögé, sorozatban háromszor is harmadikok lettek. 1952-ben, például a Henni Géza – Balogh Sándor, Farsang Endre, Várhidi Pál – Kiss Jenő, Gyurik László – Egresi Béla, Szusza Ferenc, Deák Ferenc, Virágh István, Tóth Mihály összetételű gárda játszott a leggyakrabban. 1957-től már Újpesti Dózsának hívták a klubot, amely az NB I-ben először középcsapatnak számított, majd az 1959–1960-as idényben az előző évi ötödik helyről az elsőre ugrott fel. Akkor már így festett az alapcsapat: Török Gábor – Rajna Károly, Várhidi Pál, Győrvári József – Színi József, Borsányi György – Nagy Károly, Göröcs János, Szusza Ferenc, Kuharszky Béla, Tóth Mihály.

Tóth Mihály 1949. október 30-án, Bulgária ellen mutatkozott be a válogatottban, ahol utolsó mérkőzését is a bolgárok ellen vívta, nyolc ével később, 1957. június 23-án. Annak idején a szurkolók egy része – a legcsekélyebb alap nélkül – azt pletykálta, hogy Tóth Mihály azért került az 1954-es vb-csapatba, mert Sebes Gusztáv lányának a férje. Ebből egy szó sem volt igaz, ráadásul Sebes Erzsébet, a későbbi kiváló újságírónő mindössze 14 éves volt akkoriban. A másik változat szerint azért került a keretbe, mert az edző, Mándi Gyula rokona. Egyébként a szövetségi kapitánynak nem volt rossz véleménye Tóth vb-teljesítményéről. Sebes Gusztáv így írt az A magyar labdarúgás című könyvében: A magyar válogatott játékosok világbajnoki szereplésének értékelése során Tóth Mihállyal kapcsolatban történtek a legnagyobb elferdítések. Két mérkőzésen játszott. Az elsőt a brazilok ellen. Ezen a mérkőzésen a csapat egyik legjobbjának bizonyult. A részére kiszabott feladatot a legnagyobb pontossággal hajtotta végre, óriási lelkesedéssel harcolt és segítette csapatát abban a szerepkörben, amely számára nem jelenthette a csillogást, de amely nélkül elképzelhetetlen lett volna a magyar válogatott sikere. Mint a mérkőzésről készült film világosan mutatja, sokszor szerelte – segítségére sietve Lantosnak – a nagyképességű Julinhót, s fáradhatatlan mezőnymunkájával hol itt, hol ott segített, hol védekezett, hol támadott. A nyugatnémet döntőn is megtette a kötelességét, bár ő sem játszott úgy, mint a brazilok ellen. Tóth Mihályt világbajnoki szerepléséért a legteljesebb elismerés és dicséret illeti. Igen nagyot vétették azok, akik ezt a derék és szolid labdarúgót leértékelték.” Fura e sorokat olvasni azt tudva, hogy az újpesti csatár Sebes Gusztáv 1956 júniusáig tartó kapitányi működése alatt soha többé nem játszott az A-válogatottban! A tulajdonképpeni B-válogatottal 1957-ben második lett a VIT-tornán.

Tóth Mihály 1963 őszén még szerepelt két bajnoki találkozón a csapatban, aztán visszavonult. „Akkor még harmadik csapat is létezett, s a tartalék és az utánpótlás együttes edzője lettem. Büszke vagyok, hogy olyan fiatalokat oktathattam, mint Fazekas, Dunai III, Tóth András és Nagy László. Azok közé tartoztam, akik pályafutásuk csúcsán is bejártak a munkahelyükre, sportolás közben végeztem a szakedzőit a Testnevelési Főiskolán és a BM Akadémián 15 évig testnevelést oktattam” – mondta Muha Józsefnek nyilatkozva. Tóth Mihály a visszavonulása után rendszeresen játszott az öregfiúk-válogatottban. Budapesten hunyt el, 1990. március 7-én. Az az egykori csapattárs búcsúztatta a Megyeri úti temetőben, akivel a legtöbbször játszott élvonalbeli mérkőzésen: Szusza Ferenc.