Labdarúgás

Palotás
Péter

Olimpiai bajnok (1952, Helsinki), világbajnoki ezüstérmes (1954, Svájc), Európa-kupa-győztes (1953) csatár. A különböző neveket viselő MTK-val az ötvenes években háromszor (1951, 1953, 1957–1958) bajnok, egyszer MNK-győztes (1952). Bukovi Márton előszőr rá szabta a hátravont középcsatár játékát. Súlyos szívbetegsége miatt mindössze 37 évet élt.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1929. jún. 27.
Halálának ideje
1967. máj. 17.
Halálának helye
Budapest
Becenév
Mirelit
Olimpia
1
Világ­bajnokság
1
Európa-bajnokság

Óbudáról az MTK-ba

Palotás Péter 1929. június 29-én született Budapesten. Bár már rúgta a labdát a háború alatt, az Elektromos ifistái között is, akárcsak barátja, s egyben riválisa, Hidegkuti Nándor, az eredetileg Poteleczkynek hívott Palotás Péter is Óbudán kezdte „igazi” pályafutását. Öccsei közül Jánosból válogatott jégkorongozó, Ferencből és Imréből első osztályú teniszező lett. Tizenkilenc évesen, 1948-ban Bukovi Márton kezdeményezésére került az MTK-ba. Soha többé nem váltott klubot, igaz, egyesülete egy évtized alatt négyszer is nevet változtatott. Háromszor nyert bajnoki címet (1951, 1953, 1957–1958), egyszer a Magyar Népköztársasági Kupa-győztese is lett (1952). Világszerte híres arról, hogy 1955 őszén, az Anderlecht ellen, ő szerezte a Bajnokcsapatok Európa-kupája történetének első mesterhármasát. 1958 decemberében az MTK edzésén rosszul lett, szívpanaszai miatt minden sporttevékenységtől eltiltották.

Az Aranycsapat első hátravont középcsatára

Az Aranycsapat 12. játékosa

1950. szeptember 24-én két góllal mutatkozott be a válogatottban. Csúcsformában játszott az aranyéremmel zárt helsinki olimpián, ahol a döntőig vezető úton három mérkőzésen is szerzett gólt. Klubjában Bukovi Márton, majd a válogatottban Sebes Gusztáv is neki szánta a hátravont középcsatár posztját. Jól is játszott ebben a szerepkörben, de egészségügyi problémái miatt aztán Hidegkuti Nándor átvette tőle a kilences mezt. Palotás játszott az 1954-es világbajnokságon, majd 1956-ban zárta le végleg válogatottbeli karrierjét. A nemzeti tizenegyben 24 mérkőzésen 18 gólt szerzett, olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes (1954), az Európa-kupa győztese (1953) volt. A mai számítás szerint egyetlen vesztes válogatott mérkőzésen játszott, de életében az még (az 1952-es, második moszkvai találkozó) csak a szereplési számokat tekintve számított annak, a veretlenség nem szakadt meg. 1951-ben Főiskolai Világbajnokságot (FVB) nyert Berlinben – pedig soha nem járt főiskolára.

Korai halála

Még nem töltötte be a harmincnyolcadik évét, amikor 1967. május 18-án, Budapesten elhunyt.

Egyesületei

1942 — 1944
Elektromos SE
Budapest
1945 — 1946
III. ker. MaDISz TVE
Budapest (Óbuda)
1946 — 1948
III. kerületi Torna és Vívó Egylet
Budapest
1948 — 1950
Magyar Testgyakorlók Köre
Budapest
1950 — 1950
Bp. Textiles
Budapest
1950 — 1953
Bp. Bástya
Budapest
1953 — 1956
Bp. Vörös Lobogó
Budapest
1956 — 1958
Magyar Testgyakorlók Köre
Budapest

Eredményei