Kiváló rúgótechnikájú balhátvéd
Eredeti neve Lendenmayer volt, a kőbányai grundokon kezdett futballozni, majd tizenhárom évesen csatárnak igazolta le a MÁVAG SK ifjúsági csapata. Klubtársak lettek a bátyjával, akit aztán hamar „lehagyott”. Tizenöt évesen átkerült a zuglói vasutasklubba, ahonnan bekerült az ifjúsági válogatottba. Jánossy Béla, a harmincas évek sikeres klubedzője, az akkori ifikapitány meg is jegyezte: „Azt hiszem, nem sokáig lesz Lantos ifjúsági válogatott, mert valamelyik nagy egyesület felfedezi és elviszi tőlem. Pedig még tudnám néhány hónapig használni.” Igaza lett, de „Miskát” a klubjában fedezte fel egy csodálatosan jó szemű edző, Bukovi Márton. „A kék-fehér hívek sokat várnak a 19 éves játékostól, aki a diadalmas bukaresti ifi-válogatott túrán középhátvédet játszott és az afrikai portyán szereplő BLASz-válogatottnak is egyik legjobbja volt. Lantos hátvédet és csatárt egyaránt kitűnően játszik” – ismertette a fiatal játékos sokoldalúságát 1947 decemberében a Népsport.
Az akkor már a Lantos nevet viselő ballábas futballista „sorsa” hónapokon belül eldőlt: hátra került a balhátvéd helyére, Bukovi Márton, a csapat edzője megtalálta az igazi posztját. Hiába volt „Miskának” Sárosi György az ideálja, hátvédként lett válogatott játékos.
Lantos Mihály 1948 őszén, pontosan április 4-én az előző három idény győztese, az Újpest ellen mutatkozott be a legmagasabb osztályban. Középcsatárként! Így festett a kék-fehérek támadó ötöse: Sándor, Hidegkuti, Lantos, Bodola, Hegedűs. A második bajnokiján balhátvédet játszott, a harmadikon, az ETO ellen jobbösszekötőt, akkor szerezte első bajnoki gólját. Az első idényében hét meccsen játszott, a hajrára már állandósította a helyét a tizenegyben. A következő idénytől pedig szinte mindig játszott, ha nem volt éppen eltiltott, egészen 1960-ig. 1949. november 27-től 1954. október 28-ig egyetlen bajnokit sem mulasztott, jellemzően a Gellér – Kovács II, Börzsey, Lantos hátvédsor tagjaként, majd a balfedezet érkezése után, 1951 elejétől a Kovács I, Zakariás kettős mögött. Érdekes, s talán nem teljesen véletlen, hogy a leggólerősebben akkor futballozott, amikor csapata bajnok lett: 1951-ben hat, 1953-ban hét gólt is szerzett. (Viszont 1957–1958-ban egyet sem. De hát a kivételek erősítik a szabályokat.) 1960 őszéig játszott klubjában bajnoki mérkőzéseket, a következő tavaszi idényben már nem. (1961 májusában, a Vojvodina elleni nemzetközi találkozón még szerepelt az első félidőben.) Háromszoros bajnokként (1951, 1953, 1957–1958), egyszeres MNK-győztesként (1952), KK-győztesként (1955) köszönt el. 292 bajnoki mérkőzésen 38 gólt lőtt. 1957 elején vendégjátékosként részt vett a Bp. Honvéd csapatának dél-amerikai túráján.
Két gólt lőtt a világbajnokságon
A fővárosi együttes játékosaként olimpiai bajnok lesz
1949. július 10-én, Debrecenben bemutatkozott a nemzeti tizenegyben, de egy ideig még Balogh II Sándor előtte volt a sorban. Rudas Ferenc sérülése után a Bp. Dózsa balhátvédje átvonult a jobb oldalra – Lantos Mihály pedig attól kezdve törzstag lett a nemzeti tizenegyben. 1956 nyaráig részese volt a legnagyobb sikereknek, olimpiai bajnok, Európa Kupa (Svehla Kupa)-győztes lett, világbajnoki ezüstérmet szerzett, játszott 1953-ban (6:3) és 1954-ben (7:1) is az angolok elleni diadalokon. Gólt lőtt az olimpián a finneknek, itthon a magyar válogatott első, a Népstadionban aratott győzelmét hozó 7:1-en, az angolok ellen, majd kettőt is a svájci világbajnokságon. A koreaiak elleni volt az első, a brazilok elleni negyeddöntőben rúgott pedig a második, s egyben a sokkal fontosabb. Kivételes rúgótechnikáját szabadrúgás- és tizenegyeslövőként is kamatoztatta. Az Aranycsapat alaptizenegyében Puskáson kívül neki volt egyedül a jobb(ik) lába a bal. Sebes Gusztáv szövetségi kapitányként töltött utolsó mérkőzése jelentette a számára is a búcsút, pedig Bukovi Márton vette át a válogatott irányítását. De Lantos 28 évesen kikerült a nemzeti tizenegyből – ami azért is érthetetlen egy kicsit, mert miután Bukovi visszatért a kék-fehérekhez, továbbra is számított a balhátvédre.
Így beszélt az Aranycsapatról L. Réti Anna Miért vesztettünk? című könyvében?
Az egy nagy zenekar volt, voltak benne prímhegedűsök, meg zongorahurcolók is. Mi, a hátvédek, meg Zakariás és elöl Budai voltunk a zongorahurcolók. Ahhoz, hogy a prímek virtuózan tudjanak játszani, ahhoz azért kellettek a zongorahurcolók is, akik a nehéz munkát elvégezték.
“„
Bukovinál járta ki a futballegyetemet”
Edzői pályafutását a Kőbányai Textiles csapatánál kezdte, majd Bukovi Márton segítőjeként, az Olympiakosz Pireusznál dolgozott. „Nem tudok elég hálás lenni (…), hogy amikor görögországi meghívást kapott, engem választott pályaedzőnek. pályaedzőnek. Egy, még ereje teljében levő Bukovi mellett tanulni?! Olyan volt az nekem, mintha valami híres egyetemre kaptam volna meghívást. Éltem is vele, s amit lehetett, megtanultam tőle” – mondta később egy interjúban. Itthon a Komlói Bányászt (1968–1975), a Nagykanizsai Olajbányászt (1975–1977), a Videotont (1977–1980) és a Zalaegerszegi TE gárdáját (1980–1981) irányította. Az 1978-as világbajnokságon pályaedzőként segítette a válogatottat. A komlóiakkal 1970-ben és 1974-ben is bejutott az MNK döntőjébe. 1989-ben megkapta a FIFA emlékplakettjét, azonban ezen esztendő utolsó napján elhunyt. Sírja a budapesti Új Köztemetőben van. 2009 májusa óta az MTK Csömöri úti Sportcentruma az ő nevét viseli. Az Aranycsapat alaptizenegyének egyetlen játékosának egyenes ági leszármazójából élvonalbeli futballista lett: Lantos Mihály unokája, Ködmön Kinga a női NB I-ben bajnoki címet is nyert.