Labdarúgás

Kocsis
Sándor

Az Aranycsapat legfiatalabb sztárja az ötvenes években mind a bajnokságban, mind a válogatottban több gólt szerzett még Puskás Ferencnél is. Minden idők egyik leggólerősebb magyar csatára, 1954-es labdarúgó-világbajnokság gólkirálya és a csapattal ezüstérmese. 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban Európa-kupa-győztes. Legnagyob klubsikereit tekintve ötszörös magyar bajnok (1948–1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), kétszeres spanyol bajnok (1958–1959, 1959–1960), a Spanyol Kupa győztese (1958–1959, 1962–1963), BEK-döntős (1960–1961), VVK-győztes (1959–1960), VVK-döntős (1961–1962), háromszoros magyar gólkirály (1951, 1952, 1954).

Születési hely
Budapest
Születési idő
1929. szept. 21.
Halálának ideje
1979. júl. 22.
Halálának helye
Barcelona (Spanyolország)
Becenév
Kocka
Olimpia
1
Világ­bajnokság
1
Európa-bajnokság

Tizenhat évesen a Ferencváros

Az igazi gólerős csatár

Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született Budapesten. 1943-ban a Kőbányai Testgyakorlók Körének igazolt játékosa lett. Az ostrom után átköltözött a család a mai Józsefvárosban lévő, akkor még Kőbányához tartozó Tisztviselőtelepre. Innen már közel volt az Üllői út, a Fradi-pálya, ahova aztán az akkor még nem egészen 16 éves Sanyi az édesapjával beállított. „Kocka” az 1945–1946-os idényben öt bajnoki találkozón játszott, az elsőn 1946. május 26-án. A következő szezonban sem volt még alapember – sőt, tulajdonképpen alig jutott szerephez. A nagy áttörést az 1947–1948-as szezon hozta: a Fradi az utolsó fordulóban, Henni Géza megdöbbentő hibái miatt veszítette csak el a bajnoki címet, az ifjú Kocsis 21 bajnokiján öt gólt szerzett. S még több gólpasszt adott az óriási formában játszó Deák Bambának. A bajnoki címmel zárt 1948–1949-es idényben 33, a következőben 30 gólt szerzett. 1950. június 18-án játszotta az utolsó mérkőzését az ÉDOSZ-ban, majd átvezényelték a Bp. Honvédba. A Ferencváros hívei azóta is nehezen tudják megemészteni a drasztikus lépést, illetve azt, hogy rövid időn belül elveszítették Kocsist, valamint Budait, Czibort, Deákot és Hennit is, ugyanakkor speciel Kocsis nem biztos, hogy futballszakmailag rosszul járt a váltással. Attól kezdve bő fél évtizeden keresztül a világ egyik legerősebb klubcsapatában játszott. Az akkor már egyaránt válogatott Budainak és Kocsisnak világos alternatívát kínált a hadsereg: vagy átlépnek a Honvédba, vagy a határszélen, egy eldugott laktanyában teljesíthetik „állampolgári kötelességüket”.

Puskásénál is jobb volt a gólátlaga

Katalóniában is közönségkedvenc

A Budapesti Honvéd 1950 őszén megvédte a bajnoki címét, a 15 fordulós idényben Kocsis és Puskás döntött a Honvéd javára a második helyen záró Textilessel (MTK-val) szemben. Kocka 24, Öcsi 25 gólt szerzett, a jobbösszekötő három, a balösszekötő négy meccsen nem talált a kapuba. 1951-ben az immár Bástyának hívott MTK megelőzte a katonacsapatot, de ez aligha a 30 gólig jutott Kocsison múlt. Csapatuk 83 góljából ketten Puskással 51-et vágtak! „Kocka” a Szegedi Honvéd elleni „egyéni rekordot” ért el: öt gólig jutott. 1952-ben a Bp. Honvéd visszaszerezte a bajnoki címet, Kocsis Sándor pedig sorozatban másodszor is megnyerte a gólkirályi címet, ezúttal 35 gólt szerezve. Ez az idény sem múlt el Kocsis-ötös nélkül: ezúttal a Szombathely kapta. 1953-ban megint lőtt, illetve fejelt egy ötöst a Szombathelynek, de ezt leszámítva mind más megváltozott: a Vörös Lobogó (MTK) nyerte a bajnoki címet, Puskás Ferenc pedig a gólkirályi címet. Kocsis a Honvédban először nem szerzett annyi bajnoki gólt, mint ahány mérkőzésen játszott, de az ért 25 mérkőzés/24 gól mutató sem volt lebecsülendő. 1954 volt pályafutása talán legjobb éve. Ha akkor már megrendezik az Aranylabda-szavazást, kizárt, hogy ne végzett volna a dobogón, de azt is megkockáztatjuk, ő kapta volna a díjat. A válogatottal elért sikerek, nem utolsósorban a svájci világbajnokságon megszerzett gólkirályi cím mellett itthon is remekelt, a Budapesti Honvédban 26 bajnokiján 33 gólt ért el. 1955-ben újra a Néphadsereg csapata nyerte a bajnoki címet, a jobbösszekötő „csak” 17 gólig jutott, de gólt szerzett a legfontosabb két bajnokin, a Vörös Lobogó elleni találkozókon. Ugyanakkor a „nagy Honvéd” a Magyar Népköztársasági Kupát nem tudta elhódítani, az 1955-ös befutóját elbukta a Vasassal szemben (2:3). 1950 nyara és 1956. október 23. között Kocsis Sándor volt a Bp. Honvéd legeredményesebb csatára a bajnoki mérkőzéseken. 176 gólt lőtt, illetve fejelt, az egyetlen igazi konkurense, Puskás Ferenc, ugyanebben az időszakban 139-ig jutott.

Vb-rekordokat tart

A válogatottban 1948. június 6. és 1956. október 14. között 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett. A svájci világbajnokság gólkirálya lett 11 találattal, a tornán minden mérkőzésen szerzett gólt – a döntőt kivéve. Természetesen részese volt a korszak legnagyobb sikereinek, olimpiai bajnok lett 1952-ben, Európa-kupa-győztes 1953-ban, játszott az angolok elleni londoni (6:3) és budapesti (7:1) „díszelőadáson”. De a világhírt igazán az 1954-es világbajnokság hozta meg számára. Ő lett a vb-történelem első játékosa, aki két mesterhármast is elért, az első két vb-mérkőzésén hét gólt szerzett. A vb-rekordot jelentő 27 gólt elérő magyar válogatott 27 találatából 11 fűződött a nevéhez. Nála több gólt, egyetlen világbajnoki tornán, csupán a francia Just Fontaine szerzett. Az egynél több vb-mérkőzést játszottak között az ő gólátlaga a legmagasabb (2,2), mindenkit figyelembe véve is csak az 1938-ban egyetlen világbajnoki mérkőzésén négy gólt szerző, lengyel Ernest Willimowski előzi meg.

A Barcelona Aranyfeje

Kocsis Sándor 1957 márciusában úgy döntött, külföldön marad. Nem tért haza a Bp. Honvéd dél-amerikai túrájáról. Eltiltása alatt is akadt kérője, de a Fiorentinához nem tudott leszerződni a szilencium alatt. Azért azokban a hónapokban is futballozott, igaz, nem hivatalos mérkőzéseken. A Bécsben sorsuk alakulására vágyó futballisták – a menekültek válogatottja – rendszeresen játszott mérkőzéseket. 1957-ben a svájci élvonalban középcsapatnak számító, zürichi Young Fellows igazolta le, amelyben aztán 11 mérkőzésen hét gólt szerzett. 1958-ban aztán a Barcelona – Kubala László közbenjárására – szerződési ajánlatot tett neki. Ha ő a pályán volt, többnyire nyert a csapat, de Kocsis súlyos sérülésekkel nyűglődött, így aztán az első szerződése három szezonja alatt mindössze 23 meccsen léphetett pályára, s tíz gólig jutott. A Barcelona 1959-ben és 1960-ban is megnyerte a spanyol bajnokságot. A piros-kékek 1959-ben még az országos kupát is begyűjtötték A katalán klub megnyerte a másodszor is kiírt VVK-t (a szinte állandóan sérült Kocsis mindössze egy meccsen játszott a sorozatban, igaz, az az egy a Birmingham City elleni döntő első mérkőzése volt), miközben a klub menetelt a Bajnokcsapatok Európa-kupájának ötödik kiírásában. Az elődöntőben a Real Madrid állította meg őket. A következő kiírásban már túljutott a Barcelona a Real Madridon, sőt meg sem állt a döntőig. A berni Wankdorf-stadionban, ahol hét évvel korábban az Aranycsapat elveszítette a világbajnoki döntőt, három magyar játszott, Kubala, Kocsis és Czibor. Kocsis szerezte meg a vezetést, ám alighanem ez volt a spanyolok utolsó boldog pillanata. Mert a Benfica három gólt elérve fordított – s aztán Czibor már hiába szépített. Az akkor a világ legtekintélyesebb futballmagazinjának számító Miroir du Football 1961 júniusában óriási cikket közölt Kocsisról. A címlapról is „Kocka”, azaz akkor már a „Cabeza de Oro” mosolygott a maga jellegzetes, szomorkás arckifejezésével. A címlap szövege (La Tête de Barcelone, azaz Barcelona feje) szójáték is egyben, egyszerre utal Kocsis páratlan fejjátékára, és fontosságára. Tudták a klubnál is: a Barcelona 1961 nyarán ötéves szerződést kötött az akkor már 32 éves csatárral. Ha végre nem zavarták sérülések, Kocsis még mindig csodálatosan futballozott. Az 1961–1962-es szezonban 20 bajnokin 17 gólt, de még 1963–1964-ben, azaz 35. születésnapja felé közeledve is 19 ligameccsen 12 gólt szerzett. Az akkor éppen átalakulóban lévő Barcelona mind a két idényben második lett a Madrid mögött, a köztes szezonban pedig megnyerte az országos kupát. A nemzetközi porondon sem volt eredménytelen: 1962-ben (egy évvel a Benfica ellen elveszített BEK-döntő után) a VVK-döntőjébe jutott. Kocsis Sándor 1964 őszén játszott utoljára ligameccseket, aztán elbúcsúzott. Néhány évig a Barcelona ifjú futballistáival futballozott, majd az edzői kurzus elvégzése után az Alicante csapatát dirigálta – különösebb siker nélkül. A hetvenes években már egyre jobban kínozták a betegségek. 1974-ben egy napon műtötték két súlyos eset miatt: amputálták a bal lábfejét, s daganatos szövetet operáltak ki a gyomrából. Később az állapota még rosszabbra fordult, a testi és a lelki kínok üldözési mániában csúcsosodtak ki. 1979. július 22-én meghalt. Kiesett a kórházi ablakon. Öngyilkos lett vagy egy véletlen baleset áldozata, már sohasem derül ki. Barcelonában temették el, 2012-ben azonban hazahozták hamvait, szeptember 21-én, születésének 83. évfordulóján helyezték örök nyugalomra a Szent István Bazilika kriptájában.

Egyesületei

1943 — 1944
Kőbányai TC
Budapest
1945 — 1950
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1950 — 1950
ÉDOSZ SE
Budapest
1950 — 1957
Budapesti Honvéd Sport Egyesület
Budapest
1957 — 1958
Young Fellows Zürich
Zürich
1958 — 1966
CF Barcelona
Barcelona (Spanyolország)

Eredményei