Gólkirály lett a nagy Honvédban
Machos Ferenc 1932. június 30-án született Tatabányán. Lengyel származású édesapja kapus volt a helyi csapatban, nem is rossz, tagja volt 1931-ben az amatőrbajnoki döntős alakulatnak. A fiú inkább riogatta a kapusokat. Már a Tárna, illetve a Bányász színeiben is, aztán Szegeden, a Honvéd játékosaként, de elsősorban az 1954-ben kezdődő bő évtizedben, előbb a Bp. Honvéd, majd a Vasas csatáraként. Tizennyolc esztendősen mutatkozott be az NB I-ben. Katonaként a Szegedi Honvédhoz került, az 1953-as évet e klubban játszotta végig az élvonalban, mások mellett csapattársa volt Palotai János, a válogatottságig jutó kapus és Sipos István, aki ugyancsak szerepelt a válogatottban (előbbi Palotai Károly, utóbbi Sipos Ferenc bátyja volt). Machos Ferencet 1954-ben vezényelték át a Budapesti Honvédhoz – hiába írt alá egy másik erőszakszerv csapatához, a Bp. Dózsához –, akkor kezdődött pályafutása legsikeresebb évtizede. 1960-ig játszott a piros-fehéreknél, 1954-ben és 1955-ben is bajnoki címet nyert. Az 1955-ös esztendőben, Czibor Zoltánnal holtversenyben az NB I gólkirálya lett. Bár a Honvéd tagjaként nyerte el a gólkirályi címet, a Vasasban még eredményesebben futballozott, ott teljesedett ki igazán a játéka. A piros-kékekkel 1960–1961-ben, 1961–1962-ben és 1965-ben is bajnok, 1962-ben és 1965-ben KK-győztes lett. Ő maga három találkozót emlegetett később kedvenceiként, igazságosan választott egyet-egyet a honvédos és a vasasos korszakból és egy harmadikat a válogatott mezében játszott mérkőzései közül. Egy 1955-ös bajnokit, amelyet – felettébb szokatlan módon – 0–3-ról nyert meg 6–4-re a Honvéd a Bp. Dózsa ellen. (Ez volt az a bajnoki, amelyen néhány percen át Puskás Ferenc védett az NB I-ben.) Aztán egy bolgárok elleni, nagyon fontos világbajnoki selejtezőt emelt ki 1957-ből, amelyen mesterhármast szerzett, illetve az 1962-es, a Fiorentina elleni KK-döntőt választotta 1962-ből, amelyen ugyancsak három gólt szerzett.
A világbajnokságokkal nem volt szerencséje
Már 1953-ban tagja volt a bukaresti VIT labdarúgó-tornáját megnyerő, tulajdonképpeni utánpótlás-válogatottnak. Az A-csapatban két góllal debütált 1955. szeptember 17-én Lausanne-ban, a svájciak elleni 5–4-en. Egy helyi lap azt írta utána: „Machos a legnagyobb játékos, aki a világbajnokság óta feltűnt a nemzetközi labdarúgásban”. A világbajnokságokkal nem volt szerencséje, 1954-ben nem játszó tartalék volt, 1958-ban sérülés miatt maradt itthon, 1962-ben Baróti Lajos szövetségi kapitány mondott le róla. Összesen 29 válogatott mérkőzésén 13 gólt szerzett.
Irányította a Vasast az NB I-ben
Játékospályafutása után edzőnek állt. 1965 és 1968 között a piros-kékek tartalékcsapatát irányította, 1969-ben és 1970-ben az ifjúsági válogatott élén állt. 1970 és 1972 között a Vasas első csapatát vezette. Utána tizenhárom évig Kelenföldön egy lakatos-esztergályos szövetkezetben dolgozott. Budapesten hunyt el, 2006. december 3-án.