Salgótarjánból került a vb-keretbe
Vasas Mihály Békéscsabán született 1933. szeptember 14-én. A helyi Építőkben kezdett futballozni, majd 1953 elején a Salgótarjáni Bányászhoz igazolt. Még abban az esztendőben, május 16-án, góllal mutatkozott be a legmagasabb osztályban, a Budapesti Dózsa elleni mérkőzésen. Így álltak fel a salgótarjáni bányászok: Oláh – Kiss Gy., Hegyi, Gáspár – Szojka, Dávid – Bablena, Lahos, Csuberda (Opova), Vilezsál, Vasas. Senki sem sejtette, hogy közülük hárman is, a jobbfedezet, a jobbösszekötő és a balszélső is ott lesznek öt év múlva, a svédországi világbajnokságon. A Misinek becézett csatárnak számtalan emlékezetes mérkőzésben volt része 1961-ig, 1956 nyarán részese volt a Bp. Honvéd, egy évvel később pedig az MTK legyőzésének is. Az SBTC-vel döntőbe jutott a Magyar Népköztársasági Kupában (1956–1958). 1961-ben részben kényszerből váltott klubot, úgy gondolta, kislánya, Anikó gyógykezelése jobban megoldható a fővárosban. Négy évet játszott a kék-fehéreknél, 1961–1962-ben VVK-elődöntős, az 1962–1963-as idényben bajnoki ezüstérmes lett, 1963-ban megnyerte a csapattal a Közép-Európai Kupát, 1963–1964-ben a Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjében szerepelt. Sokat tett érte: berúgott egy tizenegyest a Celtic ellen 0:3-ról kezdett visszavágón, 4:0-s győzelemhez segítve csapatát. 1966 elején újra klubot váltott: további négy évet játszott még az Egyetértésben.
Mindkét válogatott mérkőzésén gólt szerzett
Két válogatott mérkőzésen játszott, mindkettőn gólt szerzett. Közben kint járt a svédországi világbajnokságon, de ott sérülése miatt nem léphetett pályára. A kitűnő jugoszlávok legyőzése után, újoncként, meglehetősen visszafogott dicséretet kapott a Népsporttól: „Vasas nem okozott csalódást. Nem látszott elfogódottnak. elég jól illeszkedett be a magyar csapat támadójátékába. Néhányszor jó érzékkel indított el támadásokat, s különösen szép volt a gólja. Érdekes, hogy éppen a feltűnést keltő gólja utáni, erősen visszaesett.” 1958 októberében 0:1-nél, a második félidő közepén állt be Bukarestben, egy perccel később már gólt szerzett. A Népsport ekkor már inkább dicsérte: „Vasas bedobása a második félidőben rendkívül sikeres húzás volt. Gyorsan beleilleszkedett a játékba, lendületének, helyzetfelismerésének köszönhető részben, hogy a magyar csapat meg tudta fordítani a mérkőzés sorsát.”
A legutóbbi magyar edző a lengyel élvonalban
Játékos-pályafutása befejezése után edzőként tevékenykedett, A magyarban nem, de a lengyel élvonalban dolgozott, a Szombierki Bytom gárdájánál. (Mindmáig az utolsó magyar edző a lengyel élvonalban, füttetlenül attól, hogy kint léte aztán a második osztályban ért véget.) Tréneri pályafutásának állomáshelyei a GAFU Volán (1970), a Vecsési Vizép (1971), a Szombierki (1972–1974), a NIKE Fűzfői AK (1975–1977), a BVSC (1977), a Dunai Kőolaj (1978–1980), a Hernádi TSZ SK (1980–1982), utóbbival megnyerte a Szabad Föld Kupát. A későbbiekben a vendéglátóiparban dolgozott.