Kléber Gábort lenyűgözte
Lahos László 1933. január 17-én született Balassagyarmaton. Már ifistaként a salgótarjáni csapatban játszott, nagy feltűnést keltett kivételes tehetségével. Az edzőnek és újságírónak is kiváló egykori válogatott középfedezet Kléber Gábor így lelkesedett, miután átadta a csapatot Sós Károlynak, elismerve, hogy volt kedvence a futballistái között:
Lahos László a neve, 17 éves és az ifjúsági csapatban játszik. Amikor az első edzésén részt vett, megfigyeltem, mennyire könnyedén csinálta a labdagyakorlatokat. A legnehezebb gyakorlatokat végezte a labdával és bármit mutattam, majdnem tökéletesen megcsinálta. A két kapus játékban meglepett az ösztönös helyezkedése, a labdaleadása, testcselei és lövőkészsége. Vigyáztam, észre ne vegye, hogy minden igyekezetem az, hogy fejlődjön. Rövid leszek: az idény végén már a tartalékcsapatban szerepelt és olyan játékosok, mint Gáspár és Ujj Jancsi, elragadtatással dicsérték Lahos tehetségét, aki labdarúgó-csillagnak számít salgótarjáni égbolton. Nem iszik, dohányzik. (Lehet, hogy nem salgótarjáni születésű?) Sós Karcsi barátom! Amikor észreveszed, hogy túl sokat tart önmagáról, ne leszidni őt a saját érdekében. Laci gyerek! Remélem, méltó tanítványomnak bizonyulsz az új edző keze alatt is. Amikor egyszer azt mondtam, hogy válogatott játékos leszel, nem tréfáltam. Ha válogatott leszel, így háláltad meg nekem azt a munkád, amelyet veled végeztem.
“
„
A legrosszabbkor gyulladt be a vakbele
1955 elejéig játszott az erősebb tarjáni csapatban, aztán a következő évet a helyi Vasasban töltötte. Úgy tűnt, megfeneklett a pályafutása. Ám a Tatabányai Bányászba átszerződve kivirult, bekerült a válogatott keretbe. Az A-válogatottban nem játszott, a kerettagságig jutott. Balszerencséjére az 1958-as világbajnokság előtti napokban megbetegedett, vakbélműtétje miatt nem tudott játszani.
Lakat Károly leggólerősebb csatára
1965 végéig erősítette a Tatabányai Bányászt, de 1964 elejétől, térdsérülése miatt, már alig játszott. A valaha a klubfutballban dr. Lakat Károly keze alatt játszott futballisták közül ő szerezte „a Tanár úr” irányításával a legtöbb élvonalbeli gólt, hatvankilencet. A Tanár úr minden tatabányai idényében, 1957 és 1962 között ő volt a házi gólkirály. A nagyszerű edző keze alatt csupán Szabó György és Szűcs Lajos játszott nála több mérkőzést az NB I-ben.
Tatabánya környékén edzősködött
Visszavonulása után edzőként dolgozott, egyebek mellett a Bábolna, a Komép, a Tatabányai Építők, a Tatai Rákóczi és a Mány szakmai munkáját is irányította. Lahos László rövid betegség után, 2004. szeptember 16-án hunyt el. Tatabányán búcsúztatták, majd Salgótarjánban helyezték örök nyugalomra.
