Puskás

Ferenc

Minden idők legjobb magyar futballistája, akit az UEFA 2004-ben az előző ötven év legjobb magyarjának voksolt. Lenyűgöző az eredménysora: ötszörös magyar (1949–1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), ötszörös spanyol bajnok (1960–1961, 1961–1962, 1962–1963, 1963–1964, 1964–1965), Spanyol Kupa-győztes (1962), háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), kétszeres BEK-döntős (1962, 1964), Világkupa-győztes (1961), világbajnoki ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), olimpiai bajnok (1952), Balkán Kupa-győztes (1947), négyszeres magyar gólkirály (1948, 1950, 1950 ősz, 1953), négyszeres spanyol gólkirály (1960, 1961, 1963, 1964), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965). Az Aranylabda-szavazáson 1956-ban 4., 1959-ben 7., 1960-ban 2., 1961-ben 5., 1965-ben 13. volt. Nyolcvanöt magyar válogatottságán kívül 1961. november 12. és 1962. június 6. között négyszer játszott a spanyol válogatottban is, utoljára a chilei világbajnokságon.

Puskás Ferenc Purczeld Ferenc néven született Budapesten 1927. április 1-jén. Évtizedeken keresztül más, egy nappal későbbi dátum volt ismert – mint kiderült, édesanyja, Bíró Margit így akarta elkerülni, hogy a fiát gúnyolják azért, mert a „Bolondok napján” született. A szülők a nyolcadik kerületben kötöttek házasságot 1927. március 2-án, az akkor kiállított dokumentumba Purczeld Ferenc (az idősebb, s akinek már az édesapját is ugyanúgy hívták) szerszámlakatosként van bevezetve. Közben félprofi futballista volt, a következő nyáron a Vasasból átigazolt a Kispestbe, ahol vagy egy évtizeden keresztül futballozott, majd a klubtörténet első ötven évének egyik legsikeresebb edzője lett, csak Kalmár Jenő mérhető hozzá. A szinte mindenki által Öcsinek hívott fia mindössze tíz és fél évesen került be a Kispesti AC kölyökcsapatába miután kikönyörögte a csapat intézőjénél, hogy hamis igazolással, Kovács Miklós néven bár, de hadd játsszon. Tizenhat évesen, 1943. december 5-én bemutatkozott az első osztályban. Egy héttel később belőtte első „felnőttgólját” is. Onnantól kezdve villámgyorsan alakult a karrierje. Első NB-s szezonjában 18 mérkőzésen 7 gólig jutott, aztán a következő két esztendőben két meccsenként lőtt egy gólt. Egy még nem is egészen húszéves fiútól nem rossz… A háború vége utáni években a Kispest az ország legjobb csapatai közé emelkedett. Bár a bajnoki címet nem tudta megszerezni, a két gyermekkori barát, Bozsik József és Puskás Ferenc köré nagyszerű csapat épült. Közben a hadsereg irányítói szemet vetettek a Kispestre, amely 1949 decemberében tulajdonképpen beleolvadt az új „kiemelt fontosságú” óriásklubba, a Honvédba. A piros-feketéből piros-fehér lett, abban az idényben, amelyben az idényt KAC-ként kezdő, de már Honvédként záró csapat megszerezte első bajnoki címét. Fontos aláhúzni, mert ritkán emeljük ki: a Honvéd még a „külső segítség”, az ÉDOSZ-ból, a Teherfuvarból, majd a Vasasból érkezett válogatottak nélkül megnyerte már a bajnoki címet. S ha már megnyerte, meg is védte: mindmáig az 1950-es Bp. Honvéd az egyetlen magyar csapat, amelyik egy naptári évben két bajnoki címet is nyert az élvonalban. Puskásék az elkövetkező bő fél évtizedben e nevet ismertették meg a nagyvilággal. A Bp. Honvéd 1956-ig ötször nyerte meg az országos bajnoki címet, Puskás pedig az 1948-as, első gólkirályi címét megtoldotta még hárommal. Mindmáig (talán örökre…) a klub történetének leggólerősebb játékosa, a magyar élvonalban 350 mérkőzésen 358 gólt ért el.

Puskás Ferenc 1945. augusztus 20-án góllal mutatkozott be a válogatottban, 1956. október 14-én Bécsben játszott utoljára, a mai számítás szerint 85 mérkőzésen 84 gólt szerzett. Gólt lőtt Európa legjobb kapusainak, Sentimentinek, Zemannak, Svenssonnak, Bearának, Merricknek, Tureknek, Jasinnak, Turgaynak. A magyar válogatottban a leghosszabb gólsorozatát 1949. július 10. és 1950. október 29. között érte el: kilenc egymást követő mérkőzésen talált a kapuba, és összesen 19 gólt szerzett. A következő években játszott az Aranycsapat leghíresebb mérkőzésein – a svájci világbajnokság a brazilok és az uruguayiak elleni találkozóját leszámítva. Akkor sérülését kúrálta, miután a nyugatnémetek elleni első találkozón Liebrich csúnyán lerúgta. Még mindig ez a sérülés, illetve Puskás a finálé előtti gyors felgyógyulása a magyar futball egyik nagy polémiája. Akadtak, akik Sebes Gusztávot hibáztatták, mondván, miért állította be a döntőre még nem teljesen egészséges kedvencét. De vajon mit kellett volna még Puskásnak csinálnia Bernben azon kívül, hogy lőtt két szabályos (egy megadott, s egy meg nem adott) gólt? Az Aranycsapat kapitányaként olimpiai bajnoknak, világbajnoki ezüstérmesnek, az Európa-kupa, másképpen a Gerö-Svehla-kupa győztesének mondhatta magát. Részese volt – az előbbieken kívül – olyan fényes és visszhangos győzelmeknek, mint a londoni 6–3 (az Évszázad mérkőzése) és a budapesti 7–1 az angolok ellen.

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1957 tavaszán a FIFA-n keresztül külföldre is kiterjesztette az eltiltást, hogy a kint maradt játékosok ne lehessenek profik. Ennek ellenére Puskás Bécsben a Wiener Sportclubnál edzett, sőt, előszerződést is aláírt, miközben a magyarokból alakult csapattal játszott néhány gálamérkőzést. Akkoriban a Puskás család már többnyire Olaszországban töltötte a napjait. A milánói Internazionale tett neki először ajánlatot, ott edzett egy darabig. Tizennyolc kilónyi súlyfelesleggel. Ám mégsem emiatt nem szerződtette őt a fekete-kék klub, hanem mert adminisztrációs nehézségek támadtak: az átigazolási határidő lejártakor Puskás még az eltiltás hatálya alatt állt. 1958 tavaszán az az év februárjában – a müncheni repülőgép-katasztrófában – szinte a teljes első csapatát elvesztő Manchester United arra kérte a FIFA-t, engedélyezze, hogy a három eltiltott magyar világklasszist, Puskást, Kocsist és Czibort kölcsönbe vehesse. Az ügy az MLSZ, vagy inkább a magyar politikai vezetés makacsságán bukott el. A külföldön maradt magyar játékosok közül Puskás Ferenc és Czibor Zoltán kényszerült a leghosszabb kihagyásra, a balösszekötő 1958. augusztus 15-én, Buenos Airesben, a River Plate ellen játszott először új klubjában, a Real Madridban. Szerződtetésében nagy része volt atyai jó barátjának, a nála 13 évvel idősebb Östreicher Emilnek, a „királyi klub” sportmenedzserének, technikai igazgatójának. Puskás Öcsiből Madridban Pancho Puskas lett, de ez csak arra értendő: ott is a legnagyobb sztárok közé, a legnagyobb kedvencek közé emelkedett. A 33. évében járt már, mire befejezte első „légiós” idényét – varázslatosan játszott ő, akiről már 1956 elején azt mondták itthon, hogy közeli a pályafutása vége, elhízott, nem tud megújulni, kiégett. A 34. évében járt már, amikor négy gólt szerzett az Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntőben (ez máig rekord a legrangosabb európai kupasorozat történetében!), és amikor a France Football Aranylabda-szavazásán második lett. A 37. évében, amikor éppen tíz évvel a „6–3” után a világválogatottban futballozott a Wembley-ben, a 38. évében, amikor megszerezte pályafutása utolsó gólkirályi címét a spanyol első osztályban. 1958 és 1966 között 262 mérkőzésen 242 gólt szerzett a Real Madridban, visszavonulásakor csupán Alfredo Di Stéfano előzte meg a klub örök-góllövőlistáján. (Azóta is csak négyen, Santillana, Raúl, Cristiano Ronaldo és Karim Benzema kerültek eléje.) A klubtörténet tíz legjobb góllövőjéből egyedül a portugál szupersztárnak jobb a meccsenkénti gólátlaga Puskásénál! A Real Madrid történetében társrekorder az egy bajnoki mérkőzésen szerzett legtöbb gólt tekintve (ötöt rúgott az Elchének 1961. január 22-én), ugyancsak társrekorder az országos kupában egy mérkőzésen szerzett gólokat tekintve (1961. június 18-án hat a Betis ellen). Aztán a nemzetközi kupatalálkozókat tekintve (kétszer is négy gólt ért el, 1960-ban az Eintracht Frankfurt, valamint 1965 őszén a Feijenoord ellen), egyedüli rekorder a nemzetközi kupadöntőkben egy találkozón elért legtöbb gólt tekintve (az a bizonyos négyes az Eintracht elleni glasgow-i BEK-döntőben), s ő az egyedüli, aki két gólt is szerzett a „régi” Világkupadöntők valamelyikében (1960. szeptember 4-én, a Penarol ellen). S még valami: egyedül ő szerzett két BEK-döntőben is legalább három gólt (1960-ban négyet, 1962-ben, a Benfica ellen 5–3-ra elveszített fináléban hármat).

A visszavonulása után sem szakított a futballal. Észak-Amerikában, az akkor alakuló profi bajnokságban, a Vancouver együttesénél ügyködött. Aztán visszatért Spanyolországba (Deportivo Alavés), majd onnan Görögországba szerződött. Ott élte meg edzői pályafutásának legnagyobb sikerét, óriási meglepetésre a BEK döntőjébe vezette az athéni Panathinaikoszt. Görögországból távozva szinte bebarangolta az egész golyóbist, dolgozott Dél-Amerikában, Ázsiában, Európában, Afrikában, s újra Európában, majd Ausztráliában is. Edzősködött a Murciában (1974–1975), Rial segítőjeként a szaúd-arábiai válogatottnál (1975–1976), majd a Colo-Colóban (1976–1977), az AEK Athén (1978–1979), az Al-Maszri (1979–1984), a Sol de América (1985), a Cerro Porteño (1986) és a South Melbourne Hellas (1988–1991) csapatánál. Edzőként háromszoros görög bajnok (1969–1970, 1971–1972, 1978–1979), BEK-döntős (1971), ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990).

Kispest díszpolgára lett, 1992-ben kinevezték a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatójának. 1993-ban még a szövetségi kapitányi posztot is elvállalta, hogy segítsen a magyar futballon. 1994-ben FIFA Érdemrendet kapott, 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az Olimpiai Érdemrend ezüstfokozatával tüntette ki, majd az Évszázad Labdarúgója Gálán a XX. század gólkirályaként ünnepelték, a következő esztendőben pedig bekerült a FIFA Hírességek Csarnokába. 1999-ben a magyar sport tiszteletbeli nagykövete lett. 2001-től egészségi állapota rohamosan romlott, Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. 2002-ben az Aranycsapat játékosai közül harmadikként neveztek el róla stadiont: a korábbi Népstadion vette fel a nevét. 2004-ben a Nemzet Sportolói közé választották, Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el az akkor már évek óta az otthonául szolgáló Kútvölgyi Kórházban. December 9-én a nemzet halottjaként temették el a Szent István-bazilikában, temetése napjára nemzeti gyásznapot rendeltek el. Nevét viseli a FIFA az esztendő legszebb góljáért felajánlott díja. Ugyancsak nevét viseli a felcsúti labdarúgó-akadémia. Puskás Ferenc mellszobra Kispesten, egész alakos szobra Óbudán áll, s 2013. november 16. óta Szentesen is látható Puskás-szobor. A Real Madrid edzőközpontjában 2013. október 24-én avatták fel „Pancho” mellszobrát. Immár utca is őrzi az emlékét Madridban.