Két testvér, két város
Kovács I Imre 1921. szeptember 26-án született Budapesten. 1933-tól az Oetl FC-ben, 1936-tól a BSZKRT-ban futballozott. 1942-től egy szezont a Tatabányai SC-ben húzott le. 1944 nyarán a DVTK-hoz került, a félbeszakadt bajnokság mind a négy találkozóján bevetették. „Tizenkétéves voltam, amikor a kék-sárgákhoz kerültem s a kettős igazolás ideje alatt az egyik közeli gyárvállalat csapatához kellett igazoltatnom magam, mert ott voltam állásban. Onnan Tatabányára vitt Kutrucz János. Közel egy évig játszottam ott. Tatabányáról mentem az arcvonalra és tizennégyhónapos élvonalbeli szolgálat után a nyáron a DiMAVAG-hoz igazoltattam magam” – mondta a Nemzeti Sportnak nyilatkozva 1944 novemberében.
Novemberben és decemberben a Diósgyőr elindult a körzeti bajnokságban, és ott még pályára lépett két meccsen, az Alberttelep és a Borsodnádasd ellenin. 1945 januárja és 1945 márciusa között a DVSC-ben edzett. Aztán mégsem szerződött Debrecenbe, az MTK-nál kötött ki, ahol 1959-ig rúgta a labdát.
Az ebben a periódusban többször is nevet váltó MTK-ban gyorsan a vezéregyéniségek közé emelkedett, Bukovi Márton érkezése után még inkább kiteljesedett a játéka, a kialakuló MTK-iskola egyik pillére lett, a szakemberek szerint képességei Bozsik Józsefével vetekedtek. Együtt is játszottak a válogatottban, de aztán Sebes Gusztáv rájött, hogy Cucu mellé jobban illik a védekezést jobban segítő Zakariás József.
Kovács I Imre – akinek öccse, Kovács II József is az MTK játékosa volt, példátlan a magyar labdarúgás történetében, hogy ugyanazon a napon, de két különböző országban debütáltak az A-válogatottban – klubcsapatával háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955) lett. Minden idők egyik legmagasabb átlagéletkorú bajnokcsapatát vezette diadalra 1957–1958-ban, Hidegkuti Nándorral, Lantos Mihállyal, Palotás Péterrel és a már csak két mérkőzésen szereplő Börzsey Jánossal. Kovács Imre 36 éves volt akkor. Az abban az esztendőben bajnoki címet nyerő MTK-ban egyedül ő játszott minden mérkőzésen!
Mesteredző lett Újpesten
Néhány héttel később már edzőként dolgozott. Sikeres második karrierjének állomásai: MTK (1958–1964, vezetőedző 1962–1964), Központi Sportiskola (1965), Canal Suez (1966–1967), Pécsi Dózsa (1968–1969), Videoton (1970–1971), Újpesti Dózsa (1971–1973), Salgótarjáni BTC (1973–1974), MTK (MTK-VM 1974–1975), Pécsi MSC (1976–1978), Rába ETO (1978–1981), Pécsi MSC (1981–1982 és 1983), Nyíregyházi VSSC (1983–1984). Az Újpesti Dózsával két bajnoki címet szerzett (1971–1972, 1972–1973), akkoriban megkapta a mesteredzői címet. Egy évtizeddel korábban dirigálta az MTK-t a KEK-döntőig vezető úton, de a Sporting CP elleni kispadon már nem ő ült a kispadon. Visoznt KK-t nyert a kék-fehérekkel 1963-ban.
Olimpiai bajnok lett 1952-ben
Nyolc válogatottságának kezdő dátuma 1948. május 23., a záró pedig 1952. július 15. Utóbbi a románok elleni, turkui olimpiai mérkőzés (tulajdonképpen selejtező), ami miatt az olimpiai bajnokok közé tartozik. Az Aranycsapat nagy sikerei közül a többit már „csak” tartalékként élte meg, így az Évszázad mérkőzését és az 1954-es svájci világbajnokságot is. 1951-ben Főiskolai Világbajnokságot (FVB) nyert Berlinben. Kovács I Imre 1996. március 9-én halt meg Budapesten.