Kotász

Antal

Kotász Antal 1929. szeptember 1-jén született Vasváron. A család, amelynek eredeti neve a Gottlieb volt, az 1930-as évek közepén Kőbányára költözött, Antal az Alkér utca környéki szabad területeken rúgta a labdát. A mai értelemben vett középiskolás éveit ellenben már a VII. kerületben, a Kertész utcai községi négyévfolyamú fiú felsőkereskedelmi iskolában kezdte meg. Akkoriban már futballozott, mégpedig a Kőbányai TK csapatában. Nagyon gyorsan bekerült az első csapatba. 1948-ig volt a KTK-nál, onnan igazolta át a Vasas. Bár a KTK-ra is figyeltek a korosztályos válogatottak edzői, Kotász Antalnak jót tett, hogy átlépett a piros-kékekhez, hamarosan megkapta a meghívót az ifjúsági válogatottba. Tizenkilenc évesen erős keretbe került a Vasasnál, amelynek még a tél derekáig tagja volt Kubala László és Marik György, „Pötyi” is, s olyan futballisták szerepeltek még benne, mint Lóránt Gyula, Illovszky Rudolf, Szilágyi I Gyula vagy éppen Tóth III Mátyás. A játékosállomány talán még a hetedik helynél is jobb zárást ígért, de több mint kaotikus volt akkoriban a csapaton belüli helyzet. A következő idényben Kotász Antal is alapembernek számított, Szilágyi II Jánossal alkotta a fedezetpárt az egy helyet előrelépő Vasasban. 1950 őszének végére is maradt a hatodik hely, noha erősödött a keret, például Bundzsák Dezsővel és Csordás Lajossal. Kotász Antal többnyire balhátvédet játszott.

1951-ben és 1952-ben pedig már balösszekötőt, igaz, egy új csapatban. Bevonult, a katonaidejét a Szegedi Honvéd élvonalbeli alakulatában töltötte. 1953 elején nagyon szeretett volna a Bp. Kinizsihez igazolni, ez volt az az időszak, amikor Mátrai Sándor, Fenyvesi Máté, Gulyás Géza, Kertész Tamás és Orosz Pál is odaigazolt. Állítólag maga Sebes Gusztáv döntötte el – teátrálisan széttépve az átigazolási lapját –, hogy a „Fradihoz” nem mehet, mert rá az új szocialista iparváros, Sztálinváros csapatában van szükség. Így aztán az 1953-as esztendő első felét a Bp. Bástyában töltötte (bajnoki mérkőzésen nem játszott, MNK-meccsen igen), a másodikat pedig már a Sztálin Vasmű Építőkben. Mégpedig nagyon jó játékkal. Berobbant az ország legkiválóbb balfedezetei közé, sőt, miután a svájci világbajnokság után Zakariás József kegyvesztett lett Kotász Antal – vagy a futball világában használt beceneve szerint Öcsi – az A-válogatottban is bemutatkozott.

1955 elején végre eljöhetett Sztálinvárosból (az utolsó hónapban már Sztálinvárosi Vasasnak nevezték a klubot), s bár állítólag korábban a Bp. Kinizsi kapott egy olyan ígéretet a sportvezetéstől, hogy leigazolhatja Kotászt, ha a balfedezet eljön a mai Dunaújváros akkori csapatától, a válogatott játékos a Bp. Honvédhoz került. Nyilvánvalóan nem járt rosszul a váltással, 1955-ben bajnok lett, később, 1959-ben KK-győztes. Pályafutása egyik legjobb játékát egy hozzá hasonlóan technikás csapat ellen nyújtotta, 1956 áprilisában, a Bp. Honvéd–Bp. Kinizsi vegyes tagjaként, a Népstadionban. Elképesztő játékkal verték meg 6:2-re a Botafogót, a Képes Sport szerint Kotász „szerelései, cselei, leadásai egyaránt igen jól sikerültek. Védőmunkája mellett nagy gondot fordított a csatársor támogatására is.” 1956-ban részt vett a csapat nyugat-európai, majd 1957-ben dél-amerikai túráján, emiatt ő is rövid eltiltást kapott. (Állítólag a portya alatt Kubala Lászlón keresztül vonzó ajánlatot kapott a CF Barcelonától, de nem akarta itt hagyni az édesanyját, a családját.) Puskás Ferenc, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor távozása után, az itthon maradottakkal szembeni közhangulatot érzékelve szeretett volna átigazolni az Újpesti Dózsába, de erre nem kapott engedélyt. Így pályafutása utolsó hat és fél évét is a katonacsapatban töltötte. Hivatalosan 1955. február 27-től 1963. november 29-ig volt a Budapesti Honvéd tagja. A harmincnegyedik évében járva kérte a klubot, engedje visszavonulni, nem tehette, azt mondták neki, szükségük van rá a fiataloknak. Az 1963-as őszi idény végén ellenben a Honvéd vonultatta vissza.

A svájci világbajnokság után két és fél hónappal – a budapesti Főiskolai Világbajnokság ezüstérmeseként –, a románok ellen mutatkozott be az A-válogatottban. Akkor még a sztálinvárosi klub tagja volt, ő lett a város első válogatott futballistája. 1954-ben három, 1955-ben, már a Honvéd fedezeteként csak egy mérkőzés jutott neki, ellenben 1956 elejétől 1959 végéig, mondhatni, alapembernek számított. Két mérkőzésen játszott a svédországi világbajnokságon is. 1960-ban csak két tavasz végi találkozóra hívta meg Baróti Lajos, ugyanakkor 1961-ben kilenc mérkőzés jutott neki. Utána ellenben megorrolt rá a kapitány – állítólag a fülébe jutott a játékos egy kijelentése, mely szerint hiába kapna meghívást a vb-keretbe, úgysem utazna el Chilébe –, s ezzel lezárult Kotász Antal válogatottbeli pályafutása. A harminchetedik mérkőzés után.

A visszavonulását követően egészen a nyugdíjazásáig az ÁFOR dolgozója volt. Kotász Antal 2003. július 5-én hunyt el Visegrádon.