Előbb testnevelő, csak utána élvonalbeli futballista
Friedmanszky Zoltán 1934. október 22-én született Ormospusztán. (Mai neve Ormosbánya.) 1948-tól az Ormosi Bányászban, anyaegyesületében futballozott, mégpedig a felnőttek között a megyében, aztán a Tatai Postásban, majd a Kiskunfélegyházi Vasasban játszott. Rózsaligeti László A Fradi piros fehérben című könyvében elmesélte középiskolás éveinek különleges történetét: „'49 tavaszán befejeztem az általánost. Testnevelő tanár szerettem volna lenni, ezért az Esztergomi Testnevelési Gimnáziumba jelentkeztem. '49 őszén a bemutatkozó mérkőzés után utazhattam Esztergomba. (…) az iskolát többször költöztették. Az első évet Esztergomban végeztük, aztán két évet jártunk a Tatai Eötvös Loránd Gimnáziumba, majd a Kiskunfélegyházi Állami Testnevelési Gimnáziumban érettségiztünk.” 1953-ban felvették a Testnevelési Főiskolára. A felsőoktatásban résztvevő diákként nem igazolhatott le más klubhoz, ezért csak 1957 nyarán került a Ferencvároshoz, egyébként Csanádi Árpád javaslatára, kezdeményezésére. Éppen Csanádi volt a Fradi edzője az érkezésekor. Különleges helyszínen debütált zöld-fehérben: az ausztrál Perth városában, Ausztrália ellen 1957. június 29-én. Szenzációsan sikerült az első élvonalbeli idénye: minden bajnokiját végigjátszotta a Ferencvárosban, 16 találatával megosztott gólkirályi címet szerzett Molnár Jánossal (MTK). 1964. november 18-ig szolgálta játékosként a Fradit, 162 mérkőzésen 83 gólt szerzett. Az NB I-ben 91 mérkőzésen 36 gólt lőtt. Kétszer, 1962–1963-ban és 1964-ben volt magyar bajnok, 1958-ban pedig MNK-győztes. Tagja volt az 1963-as VVK-elődöntős és az 1965-ös VVK-győztes együttesnek is.
Kerettag a svédországi vb-n
Négyszer játszott a B-válogatottban, ellenben az A-válogatottban csak a kerettagságig jutott. Például az 1958-as világbajnokságon, ahol különösen balszerencsésnek bizonyult, mert egy edzésen izomszakadást szenvedett.
Az első Fradi-vezetőedző, aki gólkirály volt a klub színeiben
Élvonalbeli futballistaként is dolgozott testnevelő tanárként, 1957-től 1971-ig Budaörsön. 1966-ban a Testnevelési Főiskolán labdarúgó-szakedzői diplomát szerzett. Mindezekkel párhuzamosan, 1971-ig, a Ferencváros korosztályos csapatainál tevékenykedett. 1971 és 1975 között Kubában dolgozott középiskolai tanárként és edzőként. Hazatérve két évre visszament a budaörsi iskolába, szakfelügyelő is volt Pest megyében. Rövid ideig irányította a Szolnoki MTE gárdáját. 1978-ban, Dalnoki Jenőt váltva, a Ferencváros első csapatának edzője lett. Kinevezése tartogatott egy keveset tárgyalt kuriózumot: a Ferencváros első olyan vezetőedzője lett, aki korábban az élvonal gólkirálya lett a klub színeiben. Ha az előző mondatból kivesszük, hogy „a klub színeiben”, akkor is csupán egyetlen elődje akadt: Schaffer Alfréd, a Spéci. Friedmanszky Zoltán egy MNK-győzelemmel mutatkozott be a zöld-fehérek vezetőedzőjeként. A bajnokságban ezüstérmes lett a csapattal. 1980-ban köszönt el a Fraditól. A Soroksári VOSE szaktanácsadója lett, az egyesület minden szakosztálya hozzá tartozott. Hívták Dunaújvárosba és Debrecenbe is, de egyikre sem mondott igent. Az élvonalba soha többé nem tért vissza. Soroksáron sem maradt sokáig, mert elhívta a KSI, ahol több sportággal is foglalkozott. Majd újra külföldre ment, a nyolcvanas évek nagy részében Kuvaitban dolgozott. Ezt követően újra a Ferencvárosban és a Budapesti Futball Clubban foglalkozott a fiatalokkal, egészen 2004-ig, akkor zárta le nevelőedzői pályafutását.