Húszévesen olimpiai bajnok lett
Csordás Lajos 1932. október 26-án született Budafokon. Sebes Gusztáv már az utolsó háborús években felfigyelt az ottani grundon futballozó kisfiú tehetségére. A barátai által hol Csorinak, hol Lalinak szólított fiú tizennyolc évesen került a BMTE-ből a Vasasba, 1950. augusztus 20-án a Dorog ellen, az Üllői úti pályán mutatkozott be az élvonalban. A következő évtizedben egyik kulcsembere volt a története első aranykorszakát élő angyalföldi gárdának, kétszeres bajnok (1957 tavasz, 1960–1961), MNK-győztes (1955) is lett. Részese volt, például, 1956-ban, a Rapid elleni 9–2-es KK-döntőnek; a Közép-európai Kupát 1957-ben is elhódította el a klubjával. A Vasas az 1957–1958-as idényben a Bajnokcsapatok Európa-kupájában az elődöntőbe jutott, Csordás Lajos a Népstadionban gólt lőtt a Real Madridnak is. Az 1960–1961-es bajnoki cím volt az utolsó klubsikere. Összesen 226 bajnoki mérkőzésen szerepelt a piros-kékeknél és 104 gólt rúgott ezek során. 1962-ben a Csepel SC-hez igazolt, majd egy évvel később itt fejezte be pályafutását.
Az A-válogatottban 19 mérkőzésen nyolc gólt szerzett. Különösen eredményesen futballozott 1953-ban a csehszlovákok, 1955-ben a finnek és 1957-ben a norvégok ellen, mind a három találkozón két gólt szerzett. Az első kettőt idegenben, a harmadikat Budapesten játszotta a válogatott, utóbbi világbajnoki selejtező volt. Csordás Lajos két mérkőzésen lépett pályára helsinki olimpia megnyert labdarúgó-tornáján, mégpedig az olaszok és a törökök ellen. Az elődöntőben és a döntőben már nem kapott játéklehetőséget. Nem játszott az 1954-es világbajnokságon és nem kapott játéklehetőséget az Évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-on sem. Feladatot igen: neki kellett a lőlapot elkészítenie, azaz azt feljegyezni, ki és milyen lövéssel kísérletezett.
Veretlen bajnokság a Vasassal
Viszonylag fiatalon, 31 évesen visszavonult játékosként, azonban három évvel később már szeretett klubja, a Vasas vezetőedzője lett. Az 1966-os évben veretlenül nyerte meg a bajnoki címet a piros-kékekkel. Néhány hónappal később vele nyerte meg a Vasas Chilében a híres Hexagonal-tornát. 1967-ben, miután Illovszky Rudolf visszatért Angyalföldre, nevelőklubjához, a Budafoki MTE-hez ment, ahol rövid ideig még dolgozott. Mindössze 35 évesen, 1968. április 5-én hunyt el Budapesten.
Források
Nemzeti Sport, 2022. október 24.
Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Dénes Tamás–Sándor Mihály– B. Bába Éva: Aranykor (1945–1966)