Csodagyerekként indult
Gulyás Géza 1931. június 5-én született Budapesten. 1945-től a Goldberger Sport Egyesületben védett, már ifjúsági játékosként nagy jövőt jósoltak neki. Mi több, az 1948–1949-es idény hajrájában, május 22-én, a Győri Vasas ETO elleni mérkőzésen be is mutatkozott az élvonalban. Két, későbbi válogatott játékos is akadt a tíz társa között: a még nála is fiatalabb Sipos Ferenc és Aspirány Gusztáv. A csapat a szezon végén kiesett az élvonalból, Gulyás az 1949–1950-es idényt még a GSE kapujában, a második vonalban töltötte, akkor már Berendy Pál is a klubtársa volt. 1950 májusában Gulyás, Sipos és Berendy is meghívást kapott Marosvári Bélától, „Bumbi bácsitól” az ifjúsági válogatottba. A kapus aztán kapott másfajta hívást is: 1950 nyarán a Budapesti Dózsához igazolt. Úgy remélte, hogy első számú kapuvédőnek, de aztán néhány héttel később a lila-fehérekhez került az ÉDOSZ válogatott hálóőre, Henni Géza is. A következő két és fél évben (1950 ősz, 1951, 1952) mindössze tizenhárom bajnoki jutott Gulyásnak, mindhárom idényben harmadik lett csapatával a bajnokságban. 1953 elején a Bp. Kinizsihez szerződött, miután a „Fradi” öt félév alatt sem találta meg Henni Géza igazi utódát. Gulyás Nagy Bélának, a Ferencváros legendás krónikásának elmondta a hetvenes években, hogy mit kapott a klubtól:
Egy öltöny ruhát kaptam, meg egy sportállást. Reggel hét órakor a Vágóhí¬don munkába kellett állni. És hogy mit kaptam még? Mindennél többet, amit labdarúgó kaphat. Megismertem a Fradi-szellemet, a Fradi-szí¬vet. Rudast, Kispétert, Dalnokit, Dékányt és a többi csodálatos sportembert. Beutaztam velük a fél világot. Köszönöm a sorsnak azt a hét évet. Még akkor is, ha ekkor éveken át a Fradit Kinizsinek nevezték.
“„
Legjobban Puskásék ellen védett
Ebben az időszakban ő volt az első számú kapus, 131 bajnoki találkozón védett. A három újpesti bronzérem mellé nyert további hármat (1954, 1955, 1957–1958) az Üllői úti gárdával is, sőt egyszer a Magyar Népköztársasági Kupa győztese is lett (1956–1958). Igaz, a döntő idején már nem volt a Ferencváros tagja. 1953. február 22-én a Vasas Ganz-Vagon elleni MNK-meccsen debütált, a Gulyás – Rudas, Kispéter, Ombódi – Kéri, Dékány – Kertész, Orosz, Mátrai, Mészáros, Fenyvesi tizenegy tagjaként. Rajta kívül Kertész, Orosz, Mátrai és Fenyvesi is akkor mutatkozott be a Kinizsiben. Leghíresebb mérkőzése az 1955. júniusi, Bp. Honvéd elleni bajnoki mérkőzés volt, amelyen a bekapott négy gólt (4:4) ellenére a mezőny legjobbjaként ünnepelték.
Kerettag volt a svájci világbajnokságon
Az A-válogatottban a kerettagságig jutott, harmadik számú kapusként kint járt Svájcban, az 1954-es világbajnokságon. A B-válogatottban ellenben tizenhétszer védett.
Visszahívta a Ferencváros
1958 nyarán kényszerűségből távozott a Ferencvárostól, 1965 végéig a Láng Vasas kapuját őrizte – hívta a „nagy” Vasas is, de eltiltották attól, hogy élvonalbeli klubot válasszon. A visszavonulása után edzője, majd szakosztályvezetője is volt a Láng Vasasnak. Miután az 1970–1971-es idény előtt a Ferencváros kapusgondokkal küzdött, nem akadt Géczi István mögött megfelelő tartalék, dr. Kalocsay Géza – Dalnoki Jenő javaslatára– visszahívta az első csapathoz, mondhatni reaktiválta a Ferencváros öregfiúk csapatában védő Gulyás Gézát. Aztán miután Géczi is megsérült, a 40. évében járó egykori vb-kerettag védett Kispesten, a Honvéd ellen. (Akkor már Csanádi Ferenc volt a vezetőedző.) Csak büntetőből kapott gólt. A bajnokság utolsó fordulójában, a Dunaújvárosi Kohász ellen ismét védett, két percet. Amikor a 90. percben az FTC tizenegyeshez jutott, a játékostársak unszolására Gulyás Géza állt a labda mögé, majd megszerezte pályafutása első és persze utolsó élvonalbeli gólját. Ebben az idényben zárt pályafutása során a legjobb bajnoki helyezéssel, másodikként. A későbbiekben a Láng Vasas szakosztályát vezette, még túl a nyugdíjazásán is vállalt kapustáborokban edzői munkát. Székesfehérváron hunyt el, 2014. augusztus 14-én.