Berendy

Pál

Berendy Pál – akinek családnevét a sportsajtó 1989-ig Berendinek írta – 1932. november 30-án született Budapesten. „1946-ban, alig 14 évesen kezdte el sikeres és hosszú pályafutását a Goldberger SE ifjúsági csapatában. 1951-ben Linszmayer István figyelt fel az ügyesen mozgó fiúra a lágymányosi pályán. Ekkor igazolt a Vasashoz…” – írta Fügedy Péter, a Vasas krónikása a klub centenáriumára kiadott háromkötetesben. És valóban, az ifjú futballista a főváros budai oldalán kezdte a játékot, együtt futballozott például a Golinak becézett alakulatban bizonyos Nika Lászlóval, aki 1947-ben lett híres, amikor leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, ő pedig a levegőben lógva egyensúlyozott. Berendy később hírnévben sokszorosan túlnőtt az egykori „akrobata” klubtársán – az ország legjobb labdarúgói közé emelkedett. 1952 februárjában, az MTK (akkori nevén Bp. Bástya) piros-fekete alakulata ellen mutatkozott be az élvonalban. Ezt követően 17 esztendőn keresztül játszott a legmagasabb osztályban, s mindössze 26 mérkőzésről hiányzott. Ismert volt elnyűhetetlenségéről, keménységéről, de éppen úgy sportszerűségéről is. Pályafutása jelentős részében emberfogással bízták meg edzői, mégis soha, egyetlen alkalommal sem okozott sérülést, egyetlenegyszer sem ítéltek róla büntetőt a játékvezetők. Karrierje elején összekötőt játszott a Vasasban, 1953-ban mesterhármast szerzett a Szombathely elleni bajnoki találkozón. Sárosi László (a későbbi kiváló balhátvéd) volt a jobbszélső, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula és Berendy a három belsőcsatár, Illovszky Rudolf pedig a balszélső Baróti Lajos mester együttesében. Azt az összecsapást 7–1-re nyerték meg az angyalföldiek, Berendy tíz perc alatt elért mesterhármasa az egyik leggyorsabb „hat-trick” az egyesület történetében. Abban az idényben 11 találatig jutott (a 27 élvonalbeli góljából 21-et az első három szezonjában ért el), ám Baróti Lajos rájött, hogy a játékosának még nagyobb sikerei lehetnek a balfedezet posztján.

Berendy Pál a Vasas színeiben játszott 382 bajnoki mérkőzésének időszaka egybeesik a Vasasok legszebb korszakával. Az 1955-ös MNK-győzelmet az 1956. augusztus 4-én elért szenzációs KK-győzelem, a bécsi Rapid 9–2-es legyőzése követte, amit a legidősebb angyalföldi szurkolók még ma is a klubtörténet legjobb meccseként emlegetnek. Folytatásként 1957-ben a Kovalik – Kárpáti, Kontha, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka összetételű Vasas megnyerte az első bajnoki címét. Később, néhány poszton még erősödve is, nagyszerűen helyt állt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában. Első magyar csapatként jutott az elődöntőbe, ahol az idegenbeli 0–4 után legyőzte a kor világviszonylatban legerősebb alakulatát, a Real Madridot. Berendy Pál fantasztikusan játszott azon a budapesti találkozón. Alfredo Di Stéfano azt nyilatkozta utána: „Ilyen kellemetlen őrző, mint Berendy ellen még nem játszottam.” Ez a meccs is hozzájárult ahhoz, hogy később a Real Madrid nevében – és Santiago Bernabéu elnök személyes utasítására – Östreicher Emil ajánlatot tett a balfedezetnek. Ám a százezer dollár sem volt elég indok arra, hogy Botond elhagyja a piros-kékeket. A Vasas 1955 és 1966 között öt bajnoki címet szerzett, egyszer megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, valamint négyszer a Közép-európai Kupát. Két játékos akad, aki mind az öt bajnokcsapatban szerepet kapott: Sárosi László és Berendy Pál. Részese volt a Vasas egyik leghíresebb nemzetközi diadalának, a Hexagonal-torna megnyerésének 1967-ben, Chilében. Ő vette át az irdatlanul nehéz trófeát, amelyet a piros-kékek a Santost, a Peñarolt és három chilei sztárklubot, az Universidad de Chilét, a Colo-Colót és az Universidad Catolicát megelőzve nyertek meg. Berendy Pál abban az esztendőben, november 26-án, a Diósgyőr ellen játszotta utolsó bajnoki mérkőzését.

Berendy Pál 1956. április 29-én, a jugoszlávok elleni 2–2-n mutatkozott be az A-válogatottban. Az első három meccsén nyeretlen maradt, de maradt a meggypiros mezesek között, válogatottbeli szereplésének legsikeresebb időszakát az őszi, sorozatban megnyert négy találkozó jelentette a Szovjetunió, Jugoszlávia, Franciaország és Ausztria ellen. Két mérkőzésen pályára lépett a svédországi világbajnokságon. Az utolsó válogatott mérkőzése az 1960. október 30-i, a belgák elleni, brüsszeli 1–2 volt. Huszonnégy válogatott mérkőzéséből tizenheten Bozsik József volt a fedezettársa.

Visszavonulása után többnyire a Vasasban dolgozott, ám rövid ideig az ÉPFU, a Bp. Spartacus, a Budaörs és a BEAC is büszkélkedhetett azzal, hogy minden idők egyik legjobb magyar balfedezete pallérozza a játékosait. Két évet Kuvaitban is eltöltött. Berendy Pál a Vasas legutóbbi bajnoki aranyérmének megszerzésekor (1976–1977) a keret pályaedzője, Illovszky Rudolf első számú segítője volt, így aztán elmondhatja magáról, hogy imádott klubja valamennyi bajnoki aranyérméből aktívan kivette a részét. Budapesten hunyt el 2019. szeptember 3-án.