Bajnok az Újpesttel
Sóvári Kálmán 1940. december 1-én született Budapesten. Édesapja, akinek eredeti neve Schäffer volt, addigra már túl volt birkózóként egy olimpiai szereplésen Berlinben, majd később ötödik lett 1948-ban, Londonban, a szabadfogású birkózók váltósúlyú kategóriájában. A fiú inkább futballozott, 1954-től a Sashalmi Petőfi játékosa lett. 1956-ban nekivágott a nagyvilágnak, a svájci FC Churnál kötött ki, de aztán egy év múlva hazatért, s az Újpesti Dózsa játékosa lett. Tizenhat évesen, 1957. szeptember 28-án, a bajnok Vasas ellen bemutatkozott az élvonalban. (Balogh II Sándor volt a Török – Rajna, Várhidi, Győrvári – Borsányi, Sóvári – Bencsics, Nagy, Aspirány, Halápi, Tóth Mihály tizeneggyel játszó lilák edzője, az ellenfélé, a piros-kékeké pedig a Sóvári karrierjére később nagy hatással lévő Baróti Lajos.) Éppen tíz szezon töltött az újpestiekkel a legmagasabb osztályban, 1959–1960-ban bajnok lett, illetve kétszer a Vasas (1960–1961, 1961–1962), kétszer a Ferencváros (1967, 1968) mögött második az újpestiekkel. A nemzetközi porondon 1961–1962-ben KEK-elődöntős, 1967-ben KK-döntős volt. Az Újpesti Dózsa tagjaként 192 bajnokin négy gólt szerzett. 1969 elejétől az Egyetértésben játszott, összesen 86 bajnokin. Levezetésként futballozott még egy idényt a MEDOSZ Erdértben.
Egy vb-meccs jutott neki
Címeres mezben az első sikere az 1959-es UEFA-tornán elért bronzérem volt, egyebek mellett Albert Flórián, Solymosi Ernő, Menczel Iván és Ihász Kálmán társaságában. Az A-válogatottban 1960. november 13-án, a lengyelek elleni budapesti találkozón mutatkozott be. Nem játszó tartalék volt a chilei világbajnokságra nevezett keretben. Egy mérkőzésen játszott az 1966-os World Cupon, a portugálok ellen. Nem ment neki a játék, mint utóbb mondta, eleinte arról volt szó, hogy Eusébiót kell őriznie, később hirtelen kiderült, hogy Augusto a „párja”. Az volt a tizenhetedik, egyben utolsó mérkőzése a válogatottban.
Futball helyett vendéglátás
Szívesen igazolt át az Újpesti Dózsából az Egyetértésbe, mert bár így nem lehetett részese a bajnoki címek sorozatának, új klubja a vendéglátóiparba segítette, támogatta a szakiskola elvégzését is. Sóvári Kálmán így „második karrierjét” így nem a zöld gyep mellett (mondjuk, edzőként), hanem a fehér asztalok között, vagy éppen egy pecsenyesütőt vezetve töltötte. Elszegényedve, rossz körülmények között hunyt el 2020. december 16-án, az Új-köztemetőben helyezték örök nyugalomra.