Virtuóz képességeit soha, senki nem vitatta, de lényegesen többre vihette volna, ha fegyelemből is anny jutott volna neki, mint gyorsaságból vagy cselezőkészségből. Az Újpesti Dózsával bajnok (1959–1960), valamint KK- és VVK-döntős is volt, ám mire a csapattársak eljutottak 1969-ben a Newcastle elleni fináléig, ő már az Egyetértés tagja volt.
Sebes Gusztáv vitte Újpestre
Kuharszky Béla 1940. április 29-én született Budapesten. Mint később elmesélte, a grundon kezdett játszani, igazi bőrlabdájuk soha nem volt, ez ellenben járt némi előnnyel, a gumilabdával tanult meg labdát kezelni, cselezni. Persze, hogy utána a bőrrel már könnyen ment. Első klubja a Gyárépítők volt – tizenkét évesen igazolt le, tizenhat évesen már a felnőtt csapatban játszott – onnan került be az ifjúsági válogatottba. 1958-ban akadt olyan találkozója az ifiknek, amelyen Kuharszky Béla, Albert Flórián és Ihász Kálmán alkotta a belsőhármast. Sebes Gusztáv vitte az akkoriban már apró termete miatt Kukacnak becézett csatárt az Újpesti Dózsába. 1958-ban került a lila-fehérekhez, augusztus 31-én mutatkozott be az első csapatban, az NB I-ben. A negyedik mérkőzésén mesterhármast lőtt a Salgótarjáni BTC-nek.
1959–1960-ban tagja volt a bajnokcsapatnak, illetve kétszer a Vasas (1960–1961, 1961–1962), kétszer a Ferencváros (1967, 1968) mögött második a Dózsával. A nemzetközi porondon 1961–1962-ben KEK-elődöntős, 1967-ben KK-döntős volt. A görög Arisz ellen egy félidő játszva góllal járult hozzá a Newcastle United elleni döntőig tartó, 1968–1969-es VVK-meneteléshez. Az Újpesti Dózsa tagjaként a legjobb játékát talán egy barátságos mérkőzésen nyújtotta: a Dózsa 1966 szeptemberében 3:2-re megverte az akkor Európa legszűkebb elitjébe tartozó Internazionalét a San Siróban. Dunai II Antal így emlékezett erre a mérkőzésre:
Habár a meccs kapcsán mindenki a győzelmünket emlegeti, nekem leginkább Kuharszky Béla miatt maradt emlékezetes. A korszak egyik legjobb hátvédje, Giacinto Facchetti őrizte őt, de Béla hülyét csinált belőle, évekig emlegettük. Kuharszky a jobb szélen játszott, öt-tíz méteren nagyon fürge volt, jól cselezett, remekül kényszerítőzött. Rávezette a labdát Facchettire, bemutatta, hogy balra viszi, aztán jobbra indult. Facchetti erre begyújtotta a rakétákat, de mire felgyorsult, Béla megállt, visszavette a labdát, és elindult balra. Facchetti ekkorra már tovább ment, irányt kellett váltania, próbálta követni Bélát, aki megint megállt. Egész meccsen pörgette-forgatta őt, olyan is volt, hogy kényszerítőzött valakivel, és úgy hagyta maga mögött az olasz bekket. Szerintem nem sokan bántak el így Facchettivel a karrierje során.
“
„
Egyetlen vb-meccse a búcsút is jelentette
Az A-válogatottban 1960. október 9-én, a jugoszlávok ellen, Budapesten mutatkozott be. Érdekes, hogy a debütálás előtt a Népszabadságban a korábbi válogatott középcsatár, a néhány korábban a Vasasból visszavonult Szilágyi Gyula írt róla. A Göröcs, Albert, Kuharszky belsőhármas életkora összesítve nem érte el a hatvanat. „Kukac” 1961-ben négy mérkőzésen játszott a legjobbak között, majd Baróti Lajos elvitte a chilei világbajnokságra, ahol az argentinok ellen adott neki játéklehetőséget. Az volt az akkor mindössze 22 éves Kuharszky Béla utolsó válogatottsága.
Mélyrepülésben 29 éves kora után
Kuharszky Béla elsősorban Fazekas László berobbanása után, a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó ötösfogat összeállása után háttérbe szorul a Megyeri úton – igaz, ő is megkönnyítette az edzők döntését életmódjával. 1969 elején átszerződött az Egyetértéshez, amelyben egy idényt az élvonalban, majd egy évet a második osztályban töltött. Klubja 1971 elején, fegyelmi okból, eltiltotta. A csatár a harmadik vonalat jelentő NB II Keleti csoportjában, a Vecsési VIZÉP együttesében, majd az NB III Közép-csoportjában a Vecsési SE-ben zárta le a pályafutását. Visszavonulása után elsősorban a vendéglátóiparban dolgozott, 1985 és 1988 között, Göröcs János segítségével, az Újpesti Dózsa serdülő futballistáival foglalkozott. 2016. március 7-én hunyt el.
