Lelkész édesapja miatt üldözték a családot
Puskás Lajos Tetétlenben, a helyi református lelkész gyermekeként született. Édesapját 1956-os tevékenysége miatt másfél évre Kistarcsára internálták, a három gyerek és az édesanya nehéz körülmények között, szegénységben nőtt fel. A balösszekötőt játszó, a Puskás családnevet viselő fiú csak úgy tudott járni gimnáziumba, hogy kitűnő tanulóként nem kellett fizetnie a kollégiumért. Tetétlenben, majd miután az édesapját odahelyezték, Toldon, ahogyan ő mondta, a „prérin” futballozott, aztán másodikos gimnazistaként, Debrecenbe költözve, leigazolt a DVSC-be. Ahogyan mesélte, azok után, hogy egy évig kézilabdázott: „A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba jártam. Akkoriban szervezték a sportiskolai csapatokat, hívtak, de én ott nem akartam játszani. Miután nem engedtek a DVSC-be, egy évig kézilabdáztam. Sok huzavona után mégiscsak leigazolhatott a DVSC.” Oltványi Ottó írta meg a Labdarúgásban (1969) a magyar futball egyik leggyorsabb karrierjének történetét:
A Tóth Árpád Gimnázium tanulójaként diákmérkőzéseken rúgott góljaival tűnt fel, a DVSC ifjúsági csapatába vitték, ahol „bemutatkozásként" három mérkőzésen 17 gólt lőtt. Puskás Lajos az ifjúsági bajnokságból egyenesen az NB I-be lépett! Az történt ugyanis, hogy vasárnap még ifjúsági mérkőzésen játszott, szerdán a DVSC I–DVSC II mérkőzésen a „kettőben" szerepelt: 7:6-ra nyert a „kettő" az „egy" ellen, s Puskás öt gólt szerzett. Teleki Gyula volt akkor a DVSC edzője s látva a tehetséges játékost, nyomban beállította a vasárnapi együttesbe, amely a Salgótarjáni BTC ellen játszott. Puskás így került az NB I-be, s bemutatkozása jól sikerült, úgyannyira, hogy a vasárnapi Salgótarján elleni mérkőzés utáni szerdán már a magyar ifjúsági válogatott keret edzésén kellett részt vennie.
“
„
Viták a debreceni klubvezetőkkel
Az érettségije után át kívánt igazolni a Vasashoz, a debreceni vasutasklub azonban nem adta ki. A Hajdú-Bihari Napló nem osztotta a játékos álláspontját, amely szerint már nem tud Debrecenben fejlődni.
Puskás Lajosra a DVSC vezetői figyeltek fel, s a gimnáziumi csapatból került a DVSC-hez. Néhány esetben az ifjúsági együttesben szerepelt, s pár hét múlva már az NB I-es csapatban kapott helyet. Az idősebb, tapasztalt játékosok szívesen fogadták fiatal társukat, segítették sportpályafutását. A DVSC labdarúgójaként volt többször magyar ifjúsági válogatott, s lett tagja az olimpiai válogatott keretnek, mint debreceni labdarúgót hívták meg a magyar válogatott edzésére. Puskáshoz hasonlóan került a magyar, illetve az olimpiai válogatott keretbe Gellér és Somodi is. Mindez bizonyítja, hogy Debrecenben, a DVSC-nél is megvan bárkinek a fejlődési lehetősége. A DVSC vezetői érettségi után nemcsak munkába állításáról, hanem továbbtanulásáról is gondoskodtak.
“
„
Akkoriban csak Farkas lőtt nála több gólt a Vasasban
1964-ben került a Vasashoz, a két klub közötti vita miatt csak a bajnokság nyolcadik fordulójában, a SZEAC elleni mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. Az Angyalföldön töltött évtizede alatt csak Farkas János szerzett nála több gólt a Vasasban. A klub örökranglistáján csupán Szilágyi Gyula, Farkas János és Várady Béla előzi meg. Piros-kékben két bajnoki címet nyert (1965, 1966), MNK-győztes (1973), kétszeres KK-győztes (1965, 1970) lett. A piros-kékeknél eltöltött időszakáról mondta a Nemzeti Sportban, Varga Bélának nyilatkozva:
A Vasas a kiterebélyesedett fa az életemben. Már felnőttként kerültem ide. 1963-tól 1976-ig nekem a mindennapjaimat jelentette a piros-kék klub. A cívisváros után a nagy egyesület történéseit, bajnoki címeket, világjárást. Sajnos, nyolc válogatottság jött össze. De az én időmben játszott, Tichy, Bene, Dunai II, Albert, Farkas, Varga, Rákosi meg sok más neves focista. A Vasasban is előttem járt Farkas Jancsi, s természetesen Mészöly Kálmán.
“
„
1969-ben volt legtöbbször válogatott
Már 1964-ben bemutatkozhatott a válogatottban, 1966-ban is kapott egyszer játéklehetőséget (előbb Baróti Lajostól, majd Illovszky Rudolftól), de a legtöbbször 1969-ben, Sós Károly kapitánysága alatt játszott. Marseille azonban lezárta válogatottbeli pályafutását. Összesen hétszer játszott az A-válogatottban.
Sikeres jogász, sikeres üzletember
A civil életben jogi diplomát szerzett. Ettől függetlenül a visszavonulása után a Vasas technikai vezetőjeként, majd sokáig edzőként is dolgozott, a Siófoki Bányász (1977), a Debreceni MTE (1977–1979), a Kaposvári Rákóczi (1979–1981), a Diósgyőri VTK (1981–1983), a Csepel SC (1983–1984), a Debreceni MVSC (1985–1987), a Dunaújvárosi Kohász (1987–1988), a Vasas SC (1988), az Apollon Kalamaria (1988) és a Bajai SK (1990) szakmai munkáját is irányította. Az üzleti életben sikeres vállalkozónak bizonyult már a rendszerváltást követő években, az 1990-es évek elején is.
