A Vasas visszafogadta
Már 1956-ban játszott bajnoki mérkőzést az élvonalban, ám a forradalom után, miként a Nyugat-Európában túrázó ifjúsági válogatott tagjainak többsége, külföldön maradt. Szerződtette a bécsi Austria, a lila-fehérekkel, az egyéves eltiltás letelte után tétmérkőzéseken is pályára léphetett. 1958 elején jött haza, a Vasas visszafogadta. A piros-kékekkel négyszeres bajnok (1960–1961, 1961–1962, 1965, 1966), kétszeres KK-győztes (1962, 1965) lett. Pályafutását a Diósgyőri VTK-ban zárta le.
Majdnem veretlen maradt a válogatottban
Csak viszonylag későn, 27 évesen, 1964. október 25-én mutatkozott be a válogatottban. Karrierje csúcspontján szerepelt az 1966-os világbajnokságon, a négy meccsünkből azt a kettőt, amelyen Mathesz Imre játszott, megnyertük, a másik kettőt elveszítettük. Egyébként is: elképesztően jó mérleget produkált 1967. október 29-én lezárult, válogatottbeli karrierje során: egészen az utolsó találkozóig, lipcsei Eb-selejtezőig veretlen volt. Tizenkét válogatott mérkőzéséből tízen a magyar csapat győzött.
A Diósgyőrt és a Kaposvárt irányította az élvonalban
Diósgyőrben egyik napról a másikra lett vezetőedző, befejezve élvonalbeli játékos-pályafutását. Edzői pályafutása során rengeteg csapatnál megfordult. Állomáshelyei: Diósgyőri VTK (1970–1972), Egri Dózsa (1972), Kaposvári Rákóczi (1973–1977), Honvéd Rákóczi SE (1977), Siófoki Bányász (1977–1978), Soproni SE (1978–1980), Mohács Véménd TE, majd Mohácsi TE (1980–1984), HÓDGÉP Metripond SE (1984), Boglárlelle (1987–1988), Kaposvári Rákóczi (1991–1992), Vasas SC (ifjúsági csapat, majd pályaedző, 1992–1994), FC Hatvan (1995). Hetvenhárom évesen közlekedési baleset áldozata lett, gépjárművével Mernyénél, a 67-es úton egy kamionnal ütközött. Mathesz Imre a helyszínen szörnyethalt. Hamvasztás utáni búcsúztatása, végakaratának megfelelően, a Fáy utcában, az Illovszky-stadionban volt.